2011. január 30., vasárnap

Játék!

Játék Szlivinél!
Kukkantasatok be hozzá és ilyen párnát nyerhettek!

2011. január 23., vasárnap

Kosztosaink


Mammka kedves, föleg Neked készült ez a bejegyzés!
Természetesen már ösz óta tetejük a madarakat, igy a zöldike csapat, akik ma meglátogattak minket nem érkezett váratlanul. Két napja újra hó borít mindent, gondolom, mára érett meg bennük az elhatározás, hogy a házak között keressenek maguknak eleséget. Voltak vagy húszan, a csapat egyik fele a fákon tartott ügyeletet, a maradék - jó 8-10 kismadár az ablakunkba felakasztott etetön és az abból kihullott és az alatta álló cserepekben lakmározott. Annyira el voltak foglalva, hogy nem vették észre, az ablak túloldalán, tölük 40 centire lapultam a fényképezögéppel és kattintgattam. Közben érkezett Mammka bejegyzése, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy a zöldikéim Csízek! Köszönöm Mammka! Máskor is gyere!
Nekem ilyen virágom van! :O)

Jó kis kilátót találtam, nem?

A cinkék is meglátogatnak minket:

A képen látható etetöt a Kicsi készítette még összel, a madárkáink nagyon szeretik, így, hogy a balkon korlátjára erösítettük nem nagyon esik bele a hó.

2011. január 17., hétfő

Ùj rokon!!!


Képzeljétek, ez a kis gombócka az új rokonom! Döncinek hívják és a növéremék családjába költözött. Ìgy lett nekem is rokonom! Labrador fajta, 7 hetes nagyfiú és egyelöre 4 kilós. A lányaink alig várják a magyarországi látogatást, hogy hancúrozhassanak vele, de egy kiadós dögönyözésre tölem is számíthat. Dönci, jövünk!!!

A képeket Lizi készítette.

2011. január 13., csütörtök

Amarillisz 2


A tavalyi bejegyzés után azt kellett címnek írnom - Amarillisz 2. Ami tulajdonképpen nem igaz. Ugyanis EZ az amarillisz, AZ az amarillisz. A tavalyi. Ahogy az okosok tanácsolják, elvirágzás után szépen locsolgattam, nyáron pedig kitettem a balkonra, árnyékba, és szemmel láthatólag hálásan fogadta, hogy idönként loccsantottam rá egy kis vizet. Összel, vártam, hogy na majd most elszáradnak a levelei, szépen visszahúzódik, ahogy az illik, de ez csak virult, akarom írni, zöldült a világba. Novemberben megelégeltem a nagy vigasságot, miért nem szárad el végre az én virágom? Kiderült, hogy idönként becsapott rá az esö és azt ö elégnek találta. Na, majd adok én neki, mielött a fagyok megcsípték volna, behoztam gyorsan a lakásba, kiéheztettem-szomjaztattam és végre, ahogy kellett neki, szépen ledobta a leveleit. Dörzsöltem a markom, hogy akkor most jön a 4-6 hetes pihenö, de Önagysága mást gondolt. A nagy szárazság ellenére, levéltelesége ellenére, elkezdett kitolni egy bimbót! Mit tehettem, megkegyelmeztem neki, visszakerült a fényes ablakba, vizet, tápot kapott és most tessék, itt virul, pompázik, uralkodik nekem, bebizonyítva, hogy a természetben nem létezik lehetetlen! Gyönyörködjetek benne Ti is!