Május elsején kellett volna lennie, de a bizonytalan idö miatt 3.-ára halasztották. Ès nagyon jó ötlet volt. Csodaszép napsütésben, többszáz résztvevövel rendezték meg az idei májusfa állítást a salzburgi Aigenben. A program ágyúlövésekkel kezdödik, mégpedig hajnali hétkor. Ugyan a mezö, ahol az ünnepség volt tölünk 3 kilométerre van, mégis a dörrenéskre ébredtem. Legalább volt elég idö nekikészülödni, ugyanis délután egykor indul az igazi program. Újabb lövésekkel. Aztán a fiúk-férfiak nekiveselkednek, hogy felállitsák a szépen feldíszített májusfát. Nos, a jó munkához idö kell, délután fél ötre sikerült is nekik. Nem is csodálom, hogy ennyi ideig tart, az erre a célra kreált póznákat jól meg kell ragadni, pár centivel odébbtolni utána pedig egy jó nagy korsó sörrel leöblíteni a kiszáradt torkokat.
A nép közben gyülekezik, hogy ne unatkozzon, zenekar szól, és hogy éhen ne haljon hatalmas sátrakban vörösre izzadt férfiak sütik a húst, gömbölyü feleségeik pedig csapolják a sört és árulják a házisüteményeket. A gyerekeket a helyi tornaegylet tagjai szórakoztatják, lehet trambulinon ugrálni, gólyalábazni, versenyt futni, kötélhúzni. A fagylaltárus sem hiányzik.
Ami nekem különösen tetszik ebben az ünnepségben, hogy az osztrák szeret ünnepelni. Meg is adja a módját. Szépen kiöltözik, népviseletbe bújik. A fiúk, férfiak börnadrágban feszítenek - szó szerint, a lányok, asszonyok dirndlit húznak. A hagyományos színeket is lehet még látni: Salzburg hölgyei sötétzöld felsö-rózsaszín szoknya-lila kötényben járnak, de egyre többen hordanak minnél tarkább ünneplöket. Sok kalapot is lehet látni és a láncok, karkötök, kiegészítök is illeszkednek a trachthoz. Délután, mikor a fa végre áll jópár vállalkozó ifjú próbál meg legalább az elsö koszorúig felmászni és egy szalagot gyüjteni róla. Cserébe egy hatalmas perecet kap és jópár horzsolást a hasára, combjára. A nép sötétedésig marad, mi már hamarabb feladtuk, fáradtan és eltelve a sok találkozástól bicikliztünk haza.
Csodálatos napsütésben, sok vendéggel, még több ajándékkal és rengeteg virággal ünnepeltük Hancuska elsöáldozását. Édesanyám és a növérem már pár nappal hamarabb befutottak, Stephan szülei és nagymamája Hannah keresztszüleivel csütörtökön reggel jöttek. A szertartás után nálunk gyült össze az ünneplösereg. Koccintottunk az ünnepelt egészségére majd ebédelni mentünk. A délutánt a parkban piknikezve töltöttük - ahol a 9 gyerköc remekül kitombolhatta magát, mi felnöttek pedig élveztük a kávét és a különféle süteményeket. Anyósom almáslepényt, Zsófink brownies-t (recept jön!) én pedig zabpelyhes kekszet és rebarbarás rétest sütöttünk. Egyszerüen tökéletes nap volt, hálás vagyok érte!
