Szülinapozunk!

A tavasz egyik legjobb tulajdonsága, hogy rengeteg szülinapot lehet ünnepelni.

Például Leonie-ét, aki 2 éves lett. Hercegnönk egészen egyedi technikával próbálja elfújni a gyertyácskáit.

Kilian 3 éves lett, de a helyes technikát még neki sem sikerült elsajátítani.

Itt pedig a harmadik ünnepelt látható, akinek a gyertyaszámát titok homálya fedi, ellenben remek technikával fogysztja az idei elsö fagylaltját.  

Boldog karácsonyt!

Àldott, békés és boldog Karácsonyt kívánok minden erre látogatónak! 

A fánk gyertyafényben

Lámpafénynél

A Nagylány az új fejhallgatóval

A Kicsi a legújabb hógömbnek örül

A Középsö boldogan mutatja az ajándék földgömböt

A madárkáink is kaptak karácsonyi eleséget

Máltai barátainkkal együtt ünnepeltünk 24.-én az Irgalmasok kórházában. Rövid elmélkedés és koncert után együtt látogattuk végig a betegeket, akik apró ajándékot, süteményt és pár meleg kézfogást, jó szót kaptak karácsonyra.

Alma-manócskák

Kicsit megkésett Mikulás-ajándéknak, vagy csak egyszerüen adventi dekorációnak ajánlom a manócskáimat. Nagyon gyorsan elkészül és nagyon kevés dolog kell hozzá. Egy dió, filctollak, egy szál gyufa a nyakának, piros krepp-papír a sapihoz, egy vatta-lapocska a gallérjának és egy szép alma.

Felavattuk!

Az elmúlt hétvégén került sor a házavató bulinkra. 73 barátunk ünnepelt velünk, délután öttöl hajnali háromig. 11 üveg prosecco, egy láda sör és 5 liter bor fogyott el.

100 perecet is sütöttem, hogy legyen minek csúszni hozzájuk...

Ennyiféle finomsággal készültünk a házavató partinkra. Volt persze még gulyásleves, 12 liter, hogy jusson is meg maradjon is, a vegák kedvéért egy nagyobbacska fazék cukkinikrémleves, kétféle krumplisaláta ( a rákos majd megy a Bosziblogba is, isteni lesz karácsonykor!), no meg gombasaláta, csípös salsa-szósz, és a sütik és krémek mellé egy túrótorta, két rúd túrósrétes és egy nagy kondér tiramisu. (az utóbbiról kép késöbb) Két kiló lisztböl sütöttem sajtos pogácsát. Nagyon remélem, senki nem maradt éhes, ha igen, arról igazán nem tehetek :O)

A kép a bejárati ajtó melleti tükrröl készült. Ezen köszöntöttük a költözésben aktívan részt vevöket.

Timi és András egyenesen Zürichböl érkeztek, öket vasárnap is vendégül láttuk egy kis kármentésre. A pogácsa utolját ök vitték magukkal útravalónak.

Gunther, Florian és Stephan

Hannah szobájában tombolt az aprónép  (no meg egy lelkes apuka)

A nagyobbak nyugisabbra vették a figurát, igaz jobban is bírták - hajnali háromig!

A legaprajabbja fentröl figyelte az eseményeket - amíg le nem költöztek az asztal alá

A már említett tiramisu utolját Florian intézte el, Lisa és Heli nagy bánatára ;O)

Ès végül a sok ajándék, amivel a barátaink megleptek minket. A zongora kicsi volt, hogy mindent elhelyezhessünk rajta...

Köszönjük mindenkinek, nagyon jó volt veletek!

Lazítunk

Vasárnap végre lazítottunk, vendégeket hívtunk.
Stephan születésnapját ünnepeltük a barátainkkal. Sütik, kávé, jóbarátok, mi kell még?
























Flavia festéket és egy vásznat hozott ajándékba, közösen festettünk, ki hol érte. El is készült a lakásunk legújabb dísze.




























Ludwig mint megfigyelö, majd aktív résztvevö is...
















Készül a festmény, Gerhard fejjel lefele is tud hegyet festeni.


Anna elmélyülten dolgozik

















Ime, a kész kép:

Julia elsöáldozása

Vasárnap a családdal együtt ünnepeltük Julia elsöáldozását. Már nagyon régen készülünk rá, három éve növeszette a nagylány a haját, hogy a Nagy Napra szép hosszú legyen. Àprilisban egy kisebb csoporttal együtt kenyeret sütöttünk, hogy a gyerekek meglássák, hogyan készül, miböl lesz a legfontosabb ételünk. Az elsöáldozási gyertya is együtt készült és a csoport meglátogatta a templomot, ahol a plébános atya alaposan megmutogatott mindent, még a harangokhoz is szabad volt felmászni. A Nagy Napon összegyült a család, Anyukám Magyarországról, Julia keresztmamija egyenesen Koszovóból látogatott haza, az innsbrucki nagyszülök a 90 éves Dédivel jöttek. A szertartás gyönyörüen sikerült, a hitoktató tanárbácsi csodálatosan felkészítette a gyerekeket. Az ünnepség után kis csapatunk a Maria Plain nevü zarándokhelyen ebédelt, majd itthon fagylalttal, süteményekkel, kávéval folytattuk. Gyönyörü nap volt, mindenkinek nagyon köszönöm Julia nevében is!

Ùjabb születésnap

Nézzétek csak meg ezt az aprócska asszonyt itt a gyerekkoszorúban! Nézzétek, csodáljátok és irigyelhetitek is! Mesélek róla:

90 éves! 1921 márciusában született. Három gyermeke, öt unokája és 13 dédunokája van. A hajdani Németországban jött világra - azóta nagyot fordult a világ, ma már Lengyelországhoz tartozik az a vidék. Táncolt a berlini olimpia megnyitóján. A háború alatt Prágába menekült az osztrák férjével. Nem volt jó választás, így az elsö újszülöttjükkel végül Tirolban kötöttek ki. Romok között született meg anyósom, télen 8 fok volt a szobában és négy kilométert kellett gyalogolni ivóvízért. Kibírták és a harmadik gyerek már egy kétszobás lakásba született. Aztán házat is építettek, boltot vezettek, a férje 20 év után hagyta el egy fiatalabb asszonyért. Ma már a legjobb bartátnök, de ehhez a nagypapának már semmi köze... meghalt.

Nagyika kilencven éves, háztartást vezet, teljesen önellátó, keresztrejtvényekkel tartja formában magát, mindig csinos a ruhája, frizurája. Telefonszolgálattal gondoskodik pár barátnöjéröl, minden unoka-dédunoka számon van tartva! A becenevét tölünk, az elsö dédunoka szüleitöl kapta. Németül a dédnagyszülök az Uromák-opák. Az Uhr - óra pedig tik-takkol. Ìgy lett Ö Tick-Tack-Oma. A születésnapi ünnepségen az összes dédunoka kapott egy-egy pólót, rajta a sorszámukkal. Ìgy vonultak be, Nagyika legnagyobb örömére! 31-en ünnepeltük Öt, az egész nagycsalád, Ausztriából, Svájcból, Olaszországból, Koszovóból, Németországból jöttünk össze a kedvéért.

Isten éltessen még sokáig Tick-Tack-Oma!!!

Anyukám!

Anyukám kerek születésnapját a múlt héten ünnepeltük Budapesten! 19 vendéget hívott, fözött, sütött, készülödött, hogy mindenkit meg tudjon vendégelni. Az ünneplés nagyon szép volt, utána Szentmisét is hallgattunk... Anyukám, Isten éltessen sokáig!

Nóra málna tortája

Daubner trüffel torta

Végül, az ünnepségröl készült kollázs:

Búcsúzunk

Egy újabb fejezet kezdödik Hannah életében és egyben egy másik lezárul. Véget ért a négy év alsótagozat, a Középsönk is gimnazista lesz szeptembertöl. Az osztály az egyik nagyszülö tóparti házában ünnepelte a búcsút. Akarom mondani, a szülök a házban illetve a kertben, a gyerekek pedig a vízben. Az ünnepség délután háromkor kezdödött, akkor a csapat egy emberként beugrott a tóba, majd úgy hat körül kiugrottak, féllábon bekapott mindenki egy-két-hár´ virslit, kis kenyeret, sütitkét, majd visszaugrott a vízbe. Nyolc körül sikerült öket újra kiimádkozni, mert akkor már nem láttuk öket és azt gondoltuk, ha eddig még mind megvan, most már ne veszejtsünk el egyet sem. Persze az ünneplés, evés-ivás, beszélgetés, játék folyt tovább, végül éjfélkor kerekedett fel a társaság nagyja.

A mi grillmesterünk, Stephan:

A tanári kar: Az angoltanárnö, a kézimunkatanárnö és a tanítónénink

Keresztelö

Nagy megtiszteltetés ért minket Stephannal. Barátaink megkértek, legyünk a keresztszülei az egyik kislányuknak. A történet elég mókás, ugyanis a családnak van 10 (igen, tíz) gyermeke. Az elsö hatot annak idején megkeresztelték, a családtagokból futotta elég keresztszülöre. Most azonban, hogy a négy legkisebbet is meg akarták kereszteltetni, a szülök már a barátok közt keresgéltek és így jutott nekünk ez a kedves feladat. Boróka a négy kicsi közül a legnagyobb, már 4 éves, óvodás nagylány. Ez a tény a keresztelö alatt-elött többször okozott gondot, a kicsiket ugyanis vették, vitték ahova kellett, de a mi királykisasszonyunk ott indított, hogy nem akarta abbahagyni a játékot és öltözni kezdeni. Csak Apával volt hajlandó a csinos fehér ruhába bújni, de cipöt húzni már vele sem. Söt a templomba bemenni is csak Apa karjaiban, nagy rábeszélésekkel. Végül aztán, hogy dicsérjem is, igazán szépen végigülte a szertartást és ö volt az egyetlen a keresztelendök közül, aki nem aludt bele az ünnepségbe.

A még pogány Boróka:



Majd a megkeresztelt Boróka:
Az ünnepségen majd 50 résztvevö volt jelen, egy csodaszép kertben, remekül megszervezve, mindenki nagyon jól érezte magát! Mónika, Manó, nagyon szépen köszönjük!!!

13 éve történt...

Igen, 13 éve fogadtunk egymásnak örök hüséget. Kitartást, szerelmet, szeretetet és egészséget kérek az elkövetkezökhöz! A többi: kegyelem.

TÉTOVA ÓDA
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

(Radnóti Miklós)