Lényegtelen. Lényegtelen?

A kedves Gabitól kaptam a feladatot, hogy 6 lényegtelen dolgot eláruljak magamról. Egyáltalán nem lényegtelen, hogy ugyan nagyon sokat gondolkodtam rajta, talán mégsem úgy oldom meg a feladtot, ahogy azt kellene. Na lássuk:
1. Lényegtelen, hogy egy olyan országban élek, aminek a nyelvét jó tíz évvel ezelött még nem is beszéltem, idöközben úgy belejöttem a csacsogásba, hogy idegen anyukák rám merik bízni a picurka gyereküket, hogy én nevelgessem, tanítgassam, vigyázzak rájuk.
2. Lényegtelen, hogy 650 kilométerre költöztem a barátaimtól. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a 13 év alatt nem távolodtunk el egymástól, együtt nyaraltatjuk a gyerekeinket, söt akik már egymásnak is a barátai.
3. Lényegtelen, hogy itthon három nyelven beszélünk, a lányaim mégis kifogástalanul beszélnek magyarul.
4. Lényegtelen, hogy a férjem ugyan vállalkozóként rengeteget utazik, állandóan dolgozik valamin, mégis együtt tudunk a legjobban kikapcsolódni, ö a legjobb barátom...és a legjobb apuka a világon.
5. Lényegtelen, hogy nincs kertem. Növényekkel vagyok körülvéve, a lakásban, a balkonokon, söt, a társasházunk elötti kis kertet is én gondozom. Mindenki nagy örömére.
6. Lényegtelen, hogy szalad a ház, hogy a három közül valamelyiknek mindig kell valami, hogy hat pótkölköcske lóg a nyakamon, hogy a férjemnek pont most kell segíteni valamit elintézni, de sütni, olvasni és internetezni MINDIG van idöm. Lehetöleg egy csokival a kezemben. ;O)

Nos, nagyon vártam, hogy valaki nekem gurítsa ezt a játékot, így most én azoknak gurítom, akiket még nem szólított meg senki. Kérlek, bátran játszatok velem, velünk, csak arra kérlek, hagyjatok egy üzenetet, hogy tudjuk, hol keressünk Benneteket!