Na nem én, hanem egy nagyon kedves fodrász hölgy, akit Babsi barátnömtöl örököltem. Az elhatározás, ahogy az lenni szokott hirtelen jött, egyszercsak ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megszabaduljak a hosszú hajamtól. Van ilyen. Most rövid. Ès én nagyon élvezem. Ahogy gurultam lefele a hegyröl a hajvágás után, belekapott a langyos tavaszi szellö, szinte, mintha láncokat téptem volna le. Majd meglátjuk. Itt a tavasz, holnap nagypéntek, Húsvét, még minden megtörténhet...
Nagyon jó!Így vagyok én is: lánykoromban hosszú, derékaljáig érő hajam volt,amit mindenki megcsodált,de nekem csak nyűg volt.Az első gyerekem születése után vágattam le, azóta ilyen félhosszú,mint a tied,sőt már rövidebb, de nagyon élvezem,hogy szabad a fejem.Pont úgy, ahoyg írtad: belekap a szél a hajamba és az olyan jó!!!!!
VálaszTörlésKöszönöm Mammka, még nagyon furcsa. 11 éve volt hosszú a hajam, ennyire rövid csak akkor volt, mikor Hancust vártam. Most csak valami változást várok...
VálaszTörlésVan amikor a változás jó, nagyon jó!
VálaszTörlés...mint, ahogy most is. Szerintem is nagyon jól áll így rövidebben :)
Köszi Mici, igazad van, lehet copfozni. Igaz, én most az állandó felkötöm-feltüzöm-varkocsozok, konytozok-ba untam bele. De megnyugtató, hogy ha megizzadnék, tényleg össze lehet fogni. Köszi a biztatást!
VálaszTörlésCsibe, Neked is nagyon köszönöm!
VálaszTörlésItt is mondom, hogy nagyon jo lett! :) csinci vagy vele.
VálaszTörlés