Orsi

Orsi barátnömet ma hajnalban magához ölelte a Jóisten...

Az Ö emlékére:

Kószlászbóklász bólintott. Nádhajócskákat faragott, és sorra leúsztatta öket a folyón. 

- Hová mennek? - kérdezte Múmin.
- Oda, ahol én nem vagyok - mondta Kószlászbóklász.
Egyik kishajó a másik után tünt el a folyókanyarulatban.
- Rakományuk szegfűszeg, cápafog és smaragd - mondta Múmin.  

 Kószlászbóklász felsóhajtott.

- Tervekről beszéltél - mondta Múmin - Van valami terved?

- Igen - mondta Kószlászbóklász. - Van egy tervem. De úgyis tudod, mi az.

Múmin sokáig csak nézte, nézte őt. Aztán azt mondta:

- El akarsz menni. 

Kószlászbóklász bólintott. Egy darabig csak lógázták a lábukat szótlanul. Alattuk a folyó meg szaladt, szaladt, messzi, ismeretlen tájak felé,ahová úgy vágyódott Kószlászbóklász, és ahová egyedül fog elmenni.

- Mikor indulsz?- kérdezte Múmin.

- Most azonnal!- mondta Kószlászbóklász, és az összes nádhajót egyszerre bedobta a vízbe. Leugrott a hídkorlátról, és beleszagolt a levegőbe. Igazi vándorlásra való idő volt. A hegygerincet vörösbe öltöztette a felkelő nap, s az ösvény kanyarogva vezetett fel rá, majd eltűnt a túloldalon. Ott egy új völgy következik, majd újabb és újabb hegyek....

Múmin csak nézte, ahogy Kószlászbóklász összecsomagolja a sátrát.

- Sokáig leszel távol?- kérdezte.

- Nem- mondta Kószlászbóklász.- A tavasz első napján újra it leszek, és füttyentek az ablakod alatt. Egy tél nem olyan nagy idő!

- Hát igen- mondta Múmin - Akkor szia!

- Szia!- mondta Kószlászbóklász.  

Múmin ott maradt a hídon. Kószlászbóklász alakja egyre zsugorodott, majd végleg eltűnt az almafák és nyírfák között. Majd meghallotta a szájharmónika hangját. Kószlászbóklász a Minden állat masnit köt a farkára kezdetű dalt játszotta.

- Most boldog - gondolta Múmin.

  

Nyugodj békében Orsi!