CHARLES de FOUCAULD

Károly, Jézus kistestvére

1858. szeptember 15. – 1916. december 1.

Atyám, Reád bízom magam,
tégy velem úgy, ahogy Neked tetszik,
bármi legyen is, megköszönöm.

Atyám, Reád bízom magam,
tégy velem úgy, ahogy Neked tetszik,
bármi legyen is, megköszönöm.
Mindenre kész vagyok, mindent elfogadok.
Csak akaratod teljesüljön bennem
és minden teremtményedben,
más vágyam nincs is, Istenem.
Szívem egész melegével
szeretlek Téged,
és ez a szeretet késztet arra,
hogy teljesen Neked adjam magam,
mérték nélkül, határtalan bizalommal
kezedbe helyezzem életem;
mert hiszen Te vagy az én Atyám!

1858. szeptember 15-én született Strasbourgban.

Már serdülő korában elveszti hitét. Húszévesen katonatiszt lesz. Algériába küldik. Három évvel később elhagyja a katonaságot és élete veszélyeztetésével tudományos kutatómunkába kezd Marokkóban. A muzulmán hittel való találkozása, az igazság szenvedélyes keresése, unokanővérének tapintatos jósága és barátja, Huvelin atya segítsége újra felfedezteti vele a keresztény hitet 1886. október végén. Megtérése teljes és végleges.

„Amint hittem, hogy van Isten, azonnal

megértettem, hogy nem tehetek mást,

mint hogy egészen érte éljek.”

Fokozatosan felismeri, hogy Jézust követni, Őt szenvedélyesen szeretni annyi, mint azt tenni, amit Jézus tesz: közel lenni a legelhagyatottabbakhoz, a távol lévőkhöz.

„Minden kereszténynek apostolnak kell

lennie, ez nem tanács, ez parancs,

ez a szeretet parancsa.”

1901-ben pappá szentelik. A Szaharába megy, megpróbál egyszerűen barátja és testvére lenni a sivatagi nomádoknak. Nem téríteni szándékozik, hanem szeretni. Egész életével akarja „kiáltani az Evangéliumot”.

1916. december 1-én meggyilkolja egy szenuszita tuareg csapat.