Nö a feszkó #Maradjotthon

A Gyermek ma kiakadt. Délután nekem esett, hogy én mit csinálok egész nap? Mert szerinte semmit. Nos, látványos dolgot tényleg nem tettem. Voltam sétálni az ebbel, készült négy fönek ebéd, mostam egy gépnyit is, összeraktunk Judittal egy óvodai foglalkozást kb 2 óra alatt, beszéltem kb 5-6 emberrel hosszabban. Pihentem is délután, igen. Hozzám képest a Gyermek rendesen be van fogva. Ma már ott tartottam, hogy felhívom az igazgatóját, aki kedves ismerös és elbeszélgetek vele. Hátha megregulázza a tanárait. Aztán Juli kérésére végiggondoltam, tényleg nem lenne jobb, ha ráérnének... A barátnök feszkóit pedig nem tudom átvenni töle. Szegény, csak abban reménykedem, hogy nem fog bekattanni. Megvolt a mai sírás is, pedig mindig végiggondolom, hogy mennyire nincs rá okom. Most nincs.

Böjte Csaba Atya végrendeletet írt. Vajon ennek mikor jön el az ideje?

Szeretlek Benneteket!