Gaisberg - a mi hegyünk

 Stephan évek óta szaladgál a hegyre fel- én pedig évek óta mehetek érte, mert lejönni már nem szeret. Végre megszületett bennem az ötlet, hogy az idöt hogyan lehetne hasznosan és kellemesen kihasználni. Amíg ö kaptat a hegyre felfele, én a hegy 4/5-nél levö körgyürün - 5,4 km - megyek körbe. A terv remekül bevált, mutatom a képeket.

Pókhálók az esti harmattal.

Ez a Nockstein, erröl az oldalról még sosem láttam. 

Az utolsó kép a város, naplementében. Gyönyörü kilátót építettek erre az oldalra, a kilátás páratlanul szép. 

Angyal

Angyali élményem volt és hogy megmaradjon, még gyorsan leírom, hogy késöbb is pontosan emlékezhessek rá.

Stephan tegnap donorszerveket vitt egy másik kollégával Kölnbe és Düsseldorfba. Délután 3-kor indultak és mivel az utak üresek és kékjelzéssel haladtak, öt óra alatt célhoz is értek. 10 óra körül beszéltünk, hogy indulnak vissza és ha hazaért, küld egy sms-t, hogy tudjam minden rendben volt.

Mielött aludni mentem, kértem az örangyalom, hogy mivel nekem most nincs szükségem rá, tartson Stephannal és vigyázzon rá, hozza öt épségben haza.

Hajnali 3.40-kor ébredtem, néztem a telefonom, nem volt rajta üzenet. Küldtem Stephannak egy sms-t, hogy merre járnak, ö azonnal visszaírt, hogy elhagyták Münchent, még 110 km van hátra. Ùjra aludni próbáltam, de kattogott a fejem, nem jött álom a szememre. Már ott tartottam, hogy felkelek és elkezdem megpucolni a spenótot a gombóchoz, amikor hallottam, hogy nyílik a ház központi ajtaja és a nyitott ablak elött láttam, ahogy Stephan jön a mi ajtónkoz. Piros mentös nadrág volt rajta és fekete máltais póló. Egy lapos dobozt hozott a kezében. Gyorsan elkezdtem összepakolni magam mellett az ágyat, hogyha jön, le tudjon feküdni. (Mióta nem alszik itthon, teli van pakolva a helye zsepikkel, könyvekkel, a telefonommal) De egyszercsak bevillant, hogy ö most nem fog bejönni és velem aludni, hiszen mi karanténban vagyunk. Ebben a pillanatban pittyent a telefonom és érkezett a hír Stephantól, hogy megérkeztek. 4.48-kor. Az ablakok persze csukva voltak. A hazatérö angyalom egy másodperccel volt csak gyorsabb.  Hála neki!

Nö a feszkó #Maradjotthon

A Gyermek ma kiakadt. Délután nekem esett, hogy én mit csinálok egész nap? Mert szerinte semmit. Nos, látványos dolgot tényleg nem tettem. Voltam sétálni az ebbel, készült négy fönek ebéd, mostam egy gépnyit is, összeraktunk Judittal egy óvodai foglalkozást kb 2 óra alatt, beszéltem kb 5-6 emberrel hosszabban. Pihentem is délután, igen. Hozzám képest a Gyermek rendesen be van fogva. Ma már ott tartottam, hogy felhívom az igazgatóját, aki kedves ismerös és elbeszélgetek vele. Hátha megregulázza a tanárait. Aztán Juli kérésére végiggondoltam, tényleg nem lenne jobb, ha ráérnének... A barátnök feszkóit pedig nem tudom átvenni töle. Szegény, csak abban reménykedem, hogy nem fog bekattanni. Megvolt a mai sírás is, pedig mindig végiggondolom, hogy mennyire nincs rá okom. Most nincs.

Böjte Csaba Atya végrendeletet írt. Vajon ennek mikor jön el az ideje?

Szeretlek Benneteket! 

Vasárnap is #Maradjotthon

Nem akármilyen vasárnapon vagyunk túl. A mi családunk, ami nem egy konzervatív család - vasárnap a pihenésé, rántotthusi, sültkrumpli - hanem sokszor vagyunk szanaszét, kinek, milyen dolga van, de ez a mai, a karanténhelyzetünkkel persze egészen más lett. Nagyon boldoggá tesz, hogy minden szeparáltság ellenére, Sophieval is sikerült találkoznunk - ö vitte ma az ügyeletes mentösök ebédjét Elsbethenböl a központba és megbeszéltünk egy röprandit a sarkon. Olyan jó volt látni, hogy jól van, egészséges, hogy van. Stephan délben ugrott be - futás közben, Hannah pedig jött és elvitte Tammiet. Na ez a rész nekem nem annyira tetszett, szegényt délután óta egyikünk se simogatta meg, de holnaptól újra lehet nyúzni. Utálom az érzést, hogy a vírusok itt lehetnek a nappalinkban, a konyhánkban, bármerre. Holnap nagytakarítást tervezek, ágynemücsere, törölközök, fürdö fertötlenítés. Túlságosan lazán veszem a dolgokat. Most pedig megyek én is aludni, a délutáni pihenö ellenére fáradt vagyok, talán a stressz teszi.
Mai pozitív: Juliával együtt néztük Pál Feri atya miséjét, nagyon megnyugtató volt.

Ìme, a szabályok, amiket nem tartunk be :(

Az utolsó látogatós nap #Maradjotthon!

A mai nap alpjában véve nagyon kedves, napsütéses, kedélyes nap volt. Csak a végére romlott el, de akkorra is csak annyira, hogy mégsem. A következményeit azonban viselnünk kell.

Annyi történt, hogy Micó ma eljött, elvitt egy pár játékot és a palántákat, amiket kiástam nekik. Aztán megjött Melinda is, Márkkal, aki persze beszaladt a teraszra, mert játszani akart a többi holmival. Itt már kicsit türelmetlen voltam, de aztán végül mindenki elment. Közben kiderült,  hogy a virágosnál ingyen van virág, Micó volt annyira tündér, hogy fordult egyet nekem, aztán beestek Èviék is és hoztak még virágot, meg palacsintát.  Aztán megjöttek Sophie és Stephan, a többiekkel ellentétben ök bejöttek és leültek kávézni. Amíg beszélgettünk megjelent Veronika, aki hozott nekem egy paradicsomtövet. Tünde a kutyával már nem is jött a közelembe, a kerítésen át beszélgettünk. Ami kiverte a biztosítékot, az Alex volt, negyedmagával jöttek a kutyáért. Ès közben a rettenetes hír, Gernotnak valószínüleg fertözése van!!! Hát megérkezett!!! Itt van köztünk!!!

Itt nálunk egy fél iskolai osztály megfordult a délután, mi pedig állítólag szeparáljuk magunkat. A hozott holmik mindeféle óvatosság nélkül landoltak a hütöben, asztalon, fiókban, a virágok a teraszon, a palacsinta elfogyott. Na nem. EZT ÌGY NEM LEHET FOLYTATNI.

Holnaptól új játékszabályok lesznek, senki se be, se ki, a kutya többet nem megy sehova, a bejövö holmikat kesztyüvel, fertötlenítve hozzuk be, csomagolás nélkül. Julia pedig csak akkor lehet kint, ha tényleg senki nincs a közelben. Még a felsö szomszéd gyerekek sem. Ès ha már most megbetegszik, nem bocsátom meg magamnak egy életen át.

Lapozzunk. Gernot mégis negatív lett, ez most derült ki egy órája. Hála Istennek!!!

Ami pozitív volt, az a zumbaóra, mit Aliz tartott nekünk, dacolva térrel-idövel-technikával.  Ès hogy nagyjából kész a terasz, kert. Holnapra elromlik az idö, ennyit legalább elötte meg tudtam csinálni. Holnaptól pedig a belsö feladatok jönnek.

Ès várakozunk.

Hogy a vírus meg ne kapaszkodhasson, fertötlenítünk. Egészségünkre!