A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nemíromlevírus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nemíromlevírus. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. március 16., hétfő

A második nulladik nap #Maradjotthon!

Amit még tegnap nem tudtam biztosra,  hogy Stephan az éjszakai mentös müszak után még ma haza fog jönni. Ìgy az igazi új életünk csak holnaptól indul. Reggel hat elött ébredtem, éreztem, hogy jön haza. Aztán elbúcsúztunk egymástól. Ilyenkor derül ki számomra, hogy a megszokás mekkora nagy úr és a különleges helyzetekben derül ki, mennyire szeretem ezt a férfit. Reggeli után elment dolgozni, Hannah és Julia pedig egész nap segítettek összecsomagolni. Mit visz magával egy ember, ha nem tudja, mennyi idöre megy el???

Délutánra már elszakadt a húr, Hannah nyakában sírtam.
- Nagyon fogsz nekem hiányozni!
- De Mami, már máskor is mentem el hosszabb idöre!
- Igen, de nekem akkor is nagyon hiányoztál!!!
A végén kétszer kellett fordulni az autóval. Vittek magukkal abroszt, tévét, lekvárt, több tucat egyenruhát, sportszereket és füszereket. Egy cserép petrezselymet Stephan nagy boldogan csapta a kupac tetejére.

A szomszédok nem értették a nagy rámolást. Alaposan elmagyaráztuk nekik a helyzetet. Szerintem még most sem értik. Mondjuk ésszel én sem tudom felfogni ezt az áldozatot se Hannahtól, sem Stephantól. Aztán persze mégis. Ès mindenki mosolyog. De az utolsó pillanatban Stephan nagyon sokáig tartott a karjaiban.

* * * * * * * * *

Este nagy telefonkonferenciát tartottunk. Elöször csak mi négyen, a számüzöttek megmutatták az új irodát. Hát, mit mondjak, alaposan felforgatták, de a körülményekhez képest nagyon rendben van. Aztán bekapcsoltuk Omát is, aki alaposan meglepödött. Igaz, neki nem kellett hosszasan magyarázni. Èrti.

Ez a konferenciahívás nagyon nagy segítség lesz nekünk a következö hetek - hónapok alatt. Amikor látod a másikat, esetleg többen is vagytok, hirtelen eltünnek a távolságok, szinte mintha minden rendben lenne. Persze nincs.

Este még rácsatlakoztam egy imára Taizéböl, teregettünk, könyvet olvastunk Juliával és megbeszéltük, hogy a királyi többesröl - amit pár napja kezdtem el használni kettönre értve - Julia szerint azonnal le kell szoknom.
- Mami, nem megfürdetjük a kutyát, hanem majd te megfürdeted. Ès a fürdöszobát se fogjuk kitakarítani.
Tja, már nem kisgyerek többé az én kisbabám!
Az állatorvos házfalán már tavasz van.

2020. március 15., vasárnap

A nulladik nap #Maradjotthon

A mai nap komoly és megváltozhatatlan döntést hoztunk. Julia gyógyszeres kezelése miatt mi ketten önkéntes vesztegzárba vonulunk és hogy ezt megtehessük, Stephan és Hannah kiköltöznek itthonról. Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen Sophie lakása mellett itt van még nekünk az iroda, ahol Hancusnak saját szobája lesz, Stephannak pedig ott lesz a munkaszoba, ahova ma egy ágyat is elhoztak Sophie pincéjéböl. Délután sikerült egy mosógépet is vennünk, házhoz hozták, beszerelték - vasárnap ide, vagy oda. Holnap lesz a nagy átköltözés - rettegek töle, de erösnek kell maradnom. Már gondolatban összekészítettem nekik a legfontosabbakat - hiszen ha egyszer elmentek, nem jöhetnek vissza. A kapcsolattartás a telefon, messenger, e-mail és maximum az ablakon át való integetés lesz, mindaddig, amíg a kijárást nem korlátozzák. Bár gyanítom, hogy ök ketten a vöröskereszt mentös egyenruhájukban bármikor, bárhova el fognak tudni jutni. Hannah holnap még szabad, kedden pedig újra szolgálatban lesz, Stephan ma éjszakás, szívböl remélem, hogy nem ma éjjel fogják megfertözni, hiszen holnap reggel még hazajönne összepakolni. Idöközben próbálok itthon a jó hangulatot nem tönkretenni, ma volt egy kis vidámság Julia szobájában, így fog remélem elaludni. Holnap pedig az elsö napunk....
A képen az elsö itthonsütött kenyerünk, amit holnap a két számüzött visz magával.