Tél van és csend van, és hó.... és hideg.

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, én fázom! Odakint - fokok, már nem is nézm, mennyi, idebent sötét és csend. Az apjuk messze Olaszországban, az apraja már ágyban. Ahogy elnéztem a blogomat, ez is a téli punnyadtságomat tükrözi. Karácsonyi bejegyzés. Hogy nem szégyellem magam!? Na, most akkor kimazsolázgattam Nektek pár kedves téli fotót.  Sajnos, forrást nem tudok megadni, remélem, nem kerülök bajba emiatt, mindenestre Ti nézelödjetek bátran. Aztán majdcsak eljön a tavasz...

 Kutyahideg van :O)

èlni tudni kell!

Egyem a kis ... orrod!

                                         
 Parkolójegyet vajon vett?

 Cuki ez a csengettyü, még a madarak is elkerülnek

 Fel a kezekkel, különben meleg!

 Végül, két könnyen megvalósítható téli dekoráció - igen Kriszta, Rád is gondoltam!

Akarom 2 /Slack-line/

Annak idején, még boldogult harmincas koromban született ez a bejegyzés. Az akaratról szólt, arról, hogy ha valaki valamit nagyon akar, annak nagy valószínüséggel siker lesz a vége. Büszkén jelentem, ismét legyürtem egy akadályt, ismét tanultam valamit!

Talán hallottatok már a slack-line nevü új sportról. Kötéltáncnak is nevezhetnénk, de nem egészen ugyanaz a kettö. Az elöbbit hegymászók találták ki - gondolom, két háromezres csúcs megmászása közben felgyülemlett energiájukat levezetendö, vagy a hóviharok közti szünetekben az unalom elüzése miatt... Nos, a városi (értsd - százméteres magasban büszkéllö sziklák hiányában) sportolók keresnek két fát és közé feszítik ki a 15-25 méteres széles kötelet. A kezdök egészen szorosra húzzák, a profik lazábbra engedik - ugyanis igy nehezebb rajta egyensúlyozni. Aztán, fel a szalagra és irány a másik fa! A tanulási idö - persze nagyban függ az erre ráfordított idötöl is - úgy mondják, három - hét nap. Jelentem, napi kb egy óra gyakorlás után, az ötödik napon végig tudtam sétálni a két fa közötti kb 10 méteres távolságon. Ehhez persze le kellett gyözni a második napon jelentkezö igen heves izomlázat és azt az igen vicces érzést, hogy az egész lakótelep engem figyel. (Pedig nem is engem, hanem az egész családot - a többiek ugyanis ugyanúgy slack-line lázban égnek)

Ezen a képen látható a kötél legfontosabb kelléke, a racsni, amivel szorosra lehet húzni az alkalmatosságot. Julia egyelöre csak üldögél...

Nos, gyakorlunk tovább, Stephan már megfordulni is tud, a lányok is egyre ügyesebbek, nyáron pedig a cirkusz-táborban lesz a nagy fellépés!