Mit vegyek fel?

A Kicsi tiszta nöciböl van. Még csak nyolc éves, de igen kedveli a ruhákat. Szeret csinosan felöltözni, szeret válogatni, kombinálni. Többnyire azonban a fiús énje tör elö, leegyszerüsíti a dolgokat. Àll ma reggel a szekrénye elött - ami dugig van ruhákkal. Tudnivaló, hogy a Nagy elég sok ruhával rendelkezik, a Középsö kb. a duplájával, de a Kicsinek majd négyszer annyi ruhája van, mint a másik kettönek - mindenféle bonyolult adományozási, ajándékozási és öröklési ceremóniák miatt. Szóval, áll a Kicsi, majd legörbül a szája és szóla: "Mami, nem tudom, mit vegyek fel." Èn naiv azt gondolom, majd elökeresek valami szépet, csinosat, elö is kapom a barna kordbársonyszoknyát, amit Èva növéremtöl kapott a Középsö, még anno... Biggyeszti a száját de azért felpróbálja. Nos, itt az idö, hogy elsuttogjam, a Kicsi beceneve nálunk: Kukac. A szoknyába másfélszer is beleférne. Elvetjük. Adok egy másikat, majd egy harmadikat. Közben pótgyerek csenget, mire beengedem, a Kicsi már oson a konyhába. A TEGNAPI nadrág-póló-pulcsi van rajta. Csak kicsit bünbánó az arca.
Az alábbi képen a múlt heti bolondozás eredményét láthatjátok, ilyen, amikor nekiereszti a fantáziáját. Itt éppen Superman.

Játék Ribizlinél!

Nos Kedveseim, máris lapozunk tovább.
Ribizli-photography a blog neve, az írója pedig Kata, aki játékot hirdet. Méghozzá izgalmas játékot, már be is neveztem rá. Kukkantsatok csak be hozzá!

Egyévesek lettünk!

Azért írom, hogy lettünk, mert úgy gondolom, nélkületek, olvasók, hozzászólók, idöközben barátok nélkül ez a blog nem élt volna meg még pár hónapot sem. Senki nem strapálja magát "csak úgy". Èn sem. De a tény, miszerint 27 állandó olvasóm követi Vegyesboltom hol érdekes, hol kevésbbé szórakoztató bejegyzéseit arra sarkall, hogy a szülinapom megünneplése után újult erövel vessem magam a munkába, ne engedjem ellaposodni a bejegyzéseket, még több képet és érdekes irást tegyek fel ide. Hiszen, nem csak magamnak írom már, ahogy azt egy évvel elezött még elképzeltem.
Kedves Olvasó, köszönöm a jelenléted, a figyelmed és hogy VAGY!
Szeretettel: Zsuzska

Táskavizit

A drága Plim kíváncsiskodott, hogy én mit hordok a táskámban.
Nos, nem túl érdekes, de hátha adok vele ötletet pár erretévedt olvasónak.
A szokásos dolgokon - kulcscsomó (nemzetiszínü szalaggal, amit Zsófi készített nekem), mobiltelefon, három toll, papírzsepi, kisméretü jegyzetfüzet - van egy állandó szereplöje a táskámnak: Egy elsösegélyfelszerelés. Ennek a tartalma igazából a büszkeségem, hosszú évek alatt sikerült tökéletesíteni és ezt szeretném megosztani veletek:
A táska kb 10X20X3 cm-es, átlátszó müanyag, cippzárral. Fontos, hogy átlátszó, mert így könnyebben megtalálom benne, amire éppen - átalában azonnal szükség van.
Tehát: Fogkefe, fogselyem. Fenistil-gél (a salzburgi állatkertben volt rá legutóbb szükség, egy idegen kisgyereket csípett meg egy darázs - anyukája nagyot nézett, amikor elökaptam), 2-3 aszpirin, torokfájás elleni homeopátiás tabletták, Zyrtec - sajnos allergiás vagyok és sok dologról még nem tudjuk, hogy árt-e.
Apró varrókészlet, egy kiskanál - hirtelen szembejövö joghurtok illetve fagyik esetére, de a kávémat is ezzel keverem. Egy egészségügyi betét, egy apró csomag nedves fertötlenítö kendö, egy labelló, egy apró tubus napkrém és kézkrém, két hajgumi, egy öngyújtó (nem dohányzom!). Egy tasak kristálycukor, egy csomag Tic-tac és végül egy eldobható borotva.
Ezeken a kincseken kívül pillanatnyilag egy könyv is lapul a táskámban: Schäffer Erzsébet legújabbja, nem bírtam itthonhagyni, amikor ma elutaztunk egy napra.
Engem Csigi, Csibe és Csillagos táskája érdekelne. (Vicces a három Cs, jó ez így együtt!) Lányok, játszotok velem?

Bulizunk

Ahogy már egy régebbi írásban meséltem Nektek róla, Tagesmami vagyok. Fényképet is láthattatok róluk.
Ezen a mostani képen Nicki születésnapi buliját lehet megszemlélni. A fiatalember 3 éves lett!!! Ahogy látszik is, nagyon élveztük a délelött minden percét. Volt sütievés - az anyukák hozzák az ünnepi uzsonnát - volt lufistánc, játék, móka, kacagás. Hasonló jókat kívánok mindenkinek szeretettel!

Ez tetszeni fog!

A mi bloggertársadalmunkban igen gyakori, hogy csomagok jönnek-mennek, ide-oda küldözgetünk szívünknek kedves tárgyakat. Vannak olyan tárgyak, amik érzekenyebbek, vannak kevésbbé törékenyek. Igen fontos a csomagolás tudománya, nehogy a küldött kincs megsérüljön!
Nos, mi karácsonyra kaptunk a Jézuskától egy crosstrénert. Csak úgy gyalogosan - mondhatni autóval érkezett, össze is szereltük, azonban az egyik csavarja sajnos a nagy buzgalomban tönkrement. Sebaj, van telefonszám, ahonnan a csavart újra meg lehet rendelni, így a tettek mezejére leptem és egy kedves fiatal hangtól megrendeltem a hiányzó csavart. Ami másnap meg is érkezett. Ìme:

Igen, jól látjátok, a doboz, amibe a csavart csomagolták akkora volt, hogy két jókora töltöttcsirke is belefért volna. Vagy egy pár túrabakancs. Az hagyján. De hogy kicsi - és nagyon értékes csavarocskám meg ne sérüljön a hosszú úton - Bécsböl küldték hozzánk - a doboz gondosan ki volt bélelve csomagoló nejlonokkal, a kincsem ennek a tetején csücsült, külön egy nejlontasakba rejtve. Ami egyébként nem volt buta ötlet, mert amúgy elveszett volna a rendelkezésére álló nagy térben.
Szóval, kedveseim: Ìgy kell csomagolni. Ha eddig nem tudtátok volna! ;O)

Hulló hóban

Barátnők

Nem tudom eldönteni, mennyire való elárulni, vajon mennyi ideje is vagyunk mi barátnők. Ágival általános első óta - Uramisten, el se hiszem, Katával 1982 óta. Ritka az olyan barátság, ahol hárman is jól összeillenek. Pedig a mienk az ilyen. Sülve, főve, amíg lehetett, aztán levelekben, nagy összetalálkozásokban később. Mint ahogy itt, Ágiéknál szilveszterezve. Hordozzuk egymást. Örökké...

Adjon az Isten...

Boldogságos, áldott új esztendöt kívánok minden kedves errejárónak!