Zsong a tavasz odakinn. Ma hajnalban a férjemet vittem a vonathoz, a házból kilépve megcsapott bennünket a nedves föld illata. A madarak, mint egy bódult nagyzenekar éppen hangoltak a mai fellépésükhöz. Az aranyesök ontják a sárga virágzuhatagaikat, a pázsit telis teli ibolyákkal, a salátaboglárka arany csillagocskáival, medvehagyma illata keveredik a buja virágillattal. Nem bírok magammal, menni kell, süttetni magam a Nappal, újra feltölteni a télen lemerült napelemeimet. Régóta terveztem, hogy megleplek Benneteket egy ifjúkori zsengémmel. Remélem, csak meglepni fog és nem elriasztani!? Csak suttogom és azt is csak szépen, halkan, mint az éppen ébredezö méhecskék.
***
Belsö láz emészt. Tüdöm zihál,
légcsövem lüktet. Segíts rajtam,
Nagy Èg!
Hangom elcsuklik, szemem fény
után kutat, lassan halad
bennem a lég.
Itt a vég.
Gyöngeség.
Beteg vagyok.
Hideg lepedök, forró teák, sok
citrom, vitamin.
Lázmérö szisszen, orrkenöcs csusszan,
megakad a szemem valamin.
Napsütés.
Felkelés.
Meggyógyultam.
Félre hát keserü pirulák, lab-
dacsok, távozzatok!
Meguntam a doktorokat,
keserü, savanyú gyógyszerokat,
indulok.
Mi az?
Tavasz!
Erre vártam!
Szeretéssel: Zsuzska :O)
