2012. augusztus 26., vasárnap

Nyári beszámoló 2. Utcabál

Utcabálról jött a hír, de nem a szomszéd ház mögül, hanem én szerveztem! Az új szomszédság új kihívások elé állított, öt ház lakóit kellett összeterelgetni. Èrdekes volt, ahogy az idösebbek belelkesedtek, agyonizgulták magukat az idö miatt, meg hogy szép legyen a dekoráció! A lámpafüzért az egyik fiatal srác hozta, a terítöket pedig egy majd 50 évvel idösebb hölgy. Az asztalokat kölcsönkaptuk, a gyerekeknek való mindenfélét én tettem ki a ház elé.
A felsö képen még csak keszülödünk.

Amíg a felnöttek az unalmas elökészületekkel voltak elfoglalva, addig a gyerekek a trambulint próbálgatták.
Aztán végre felforrósodtak a grillek és asztalhoz ülhettünk.

Még nem meséltem róluk, de nemzetközi szomszédaink igazán kiettetek magukért, volt török, román, francia, cseh és magyar specialitás, olasz és román bor hozzájuk, természetesen osztrák sörrel, hordóból, ahogy dukál...
Hajnali háromkor jöttünk be és már meg is ígértették velem, hogy összel lesz egy nyárbúcsúztató is!

2012. augusztus 21., kedd

Nyári beszámoló 1. Osztálytalálkoztunk

Nem is merem leírni, de sajnos igaz: 25 éve érettségiztem Szentendrén, a Ferences Gimnáziumban. Júniusban osztálytalálkozóra gyültünk össze az iskolában. Akkor, mikor én jártam ide, két osztályt indítottak egy évfolyamban, ami nem volt mindig szerencsés felállás a két osztály rivalizálása miatt. Nekünk nagy szerencsénk volt, a két osztály párhuzamosan haladt, sok sok keresztbe barátság erösítette az összetartozásunkat, ezért is alakult így az évek során, hogy  a találkozókat is együtt tartjuk.
A találkozó délelött szentmisével indult, András Atya - volt biológia tanárunk hol meghatottan, hol viccesen emlékezett a negyed évszázada történtekre.
A kép az iskola kápolnájában készült - ami többek közt arról is híres, hogy negyedikes korunkban mi segítettünk a tetöt cserepezni. Nemhiába, egy jó iskola az életre is felkészít :O) A háttérfreskót Kákonyi Asztrid OFM készítette.
A mise után a kertbe mentünk, ahol megkoszorúztuk az elhunyt tanáraink és diáktársaink emlékmüvét.

 Ezt követöen az ebédlöben böséges és nagyon finom ebédet kaptunk. Evés közben felemlegettük az emlékeinket, amikor Ànyos Atya nyári munkára fözni befogta a lányokat, miközben a fiúk valahol az iskola továbbépítésén dolgoztak. Az ebéd után körbeültünk és mindenki mesélt magáról... Jó sokáig voltunk együtt, jó volt hallgatni, kivel mi történt az elmúlt 25 év alatt. Van egy nagymamánk is és egyik osztálytársunknak most született meg az elsö kislánya. Vannak ötgyerekes családok is és vannak olyanok is, akik még nem találták meg a párjukat. Jó volt együtt, kár, hogy legközelebb csak öt év múlva találkozunk!