2020. március 23., hétfő

Nö a feszkó #Maradjotthon

A Gyermek ma kiakadt. Délután nekem esett, hogy én mit csinálok egész nap? Mert szerinte semmit. Nos, látványos dolgot tényleg nem tettem. Voltam sétálni az ebbel, készült négy fönek ebéd, mostam egy gépnyit is, összeraktunk Judittal egy óvodai foglalkozást kb 2 óra alatt, beszéltem kb 5-6 emberrel hosszabban. Pihentem is délután, igen. Hozzám képest a Gyermek rendesen be van fogva. Ma már ott tartottam, hogy felhívom az igazgatóját, aki kedves ismerös és elbeszélgetek vele. Hátha megregulázza a tanárait. Aztán Juli kérésére végiggondoltam, tényleg nem lenne jobb, ha ráérnének... A barátnök feszkóit pedig nem tudom átvenni töle. Szegény, csak abban reménykedem, hogy nem fog bekattanni. Megvolt a mai sírás is, pedig mindig végiggondolom, hogy mennyire nincs rá okom. Most nincs.

Böjte Csaba Atya végrendeletet írt. Vajon ennek mikor jön el az ideje?

Szeretlek Benneteket! 

2020. március 22., vasárnap

Vasárnap is #Maradjotthon

Nem akármilyen vasárnapon vagyunk túl. A mi családunk, ami nem egy konzervatív család - vasárnap a pihenésé, rántotthusi, sültkrumpli - hanem sokszor vagyunk szanaszét, kinek, milyen dolga van, de ez a mai, a karanténhelyzetünkkel persze egészen más lett. Nagyon boldoggá tesz, hogy minden szeparáltság ellenére, Sophieval is sikerült találkoznunk - ö vitte ma az ügyeletes mentösök ebédjét Elsbethenböl a központba és megbeszéltünk egy röprandit a sarkon. Olyan jó volt látni, hogy jól van, egészséges, hogy van. Stephan délben ugrott be - futás közben, Hannah pedig jött és elvitte Tammiet. Na ez a rész nekem nem annyira tetszett, szegényt délután óta egyikünk se simogatta meg, de holnaptól újra lehet nyúzni. Utálom az érzést, hogy a vírusok itt lehetnek a nappalinkban, a konyhánkban, bármerre. Holnap nagytakarítást tervezek, ágynemücsere, törölközök, fürdö fertötlenítés. Túlságosan lazán veszem a dolgokat. Most pedig megyek én is aludni, a délutáni pihenö ellenére fáradt vagyok, talán a stressz teszi.
Mai pozitív: Juliával együtt néztük Pál Feri atya miséjét, nagyon megnyugtató volt.


Ìme, a szabályok, amiket nem tartunk be :(

2020. március 20., péntek

Az utolsó látogatós nap #Maradjotthon!

A mai nap alpjában véve nagyon kedves, napsütéses, kedélyes nap volt. Csak a végére romlott el, de akkorra is csak annyira, hogy mégsem. A következményeit azonban viselnünk kell.

Annyi történt, hogy Micó ma eljött, elvitt egy pár játékot és a palántákat, amiket kiástam nekik. Aztán megjött Melinda is, Márkkal, aki persze beszaladt a teraszra, mert játszani akart a többi holmival. Itt már kicsit türelmetlen voltam, de aztán végül mindenki elment. Közben kiderült,  hogy a virágosnál ingyen van virág, Micó volt annyira tündér, hogy fordult egyet nekem, aztán beestek Èviék is és hoztak még virágot, meg palacsintát.  Aztán megjöttek Sophie és Stephan, a többiekkel ellentétben ök bejöttek és leültek kávézni. Amíg beszélgettünk megjelent Veronika, aki hozott nekem egy paradicsomtövet. Tünde a kutyával már nem is jött a közelembe, a kerítésen át beszélgettünk. Ami kiverte a biztosítékot, az Alex volt, negyedmagával jöttek a kutyáért. Ès közben a rettenetes hír, Gernotnak valószínüleg fertözése van!!! Hát megérkezett!!! Itt van köztünk!!!

Itt nálunk egy fél iskolai osztály megfordult a délután, mi pedig állítólag szeparáljuk magunkat. A hozott holmik mindeféle óvatosság nélkül landoltak a hütöben, asztalon, fiókban, a virágok a teraszon, a palacsinta elfogyott. Na nem. EZT ÌGY NEM LEHET FOLYTATNI.

Holnaptól új játékszabályok lesznek, senki se be, se ki, a kutya többet nem megy sehova, a bejövö holmikat kesztyüvel, fertötlenítve hozzuk be, csomagolás nélkül. Julia pedig csak akkor lehet kint, ha tényleg senki nincs a közelben. Még a felsö szomszéd gyerekek sem. Ès ha már most megbetegszik, nem bocsátom meg magamnak egy életen át.

Lapozzunk. Gernot mégis negatív lett, ez most derült ki egy órája. Hála Istennek!!!

Ami pozitív volt, az a zumbaóra, mit Aliz tartott nekünk, dacolva térrel-idövel-technikával.  Ès hogy nagyjából kész a terasz, kert. Holnapra elromlik az idö, ennyit legalább elötte meg tudtam csinálni. Holnaptól pedig a belsö feladatok jönnek.

Ès várakozunk.
Hogy a vírus meg ne kapaszkodhasson, fertötlenítünk. Egészségünkre!


2020. március 19., csütörtök

Amikor csend van... #Maradjotthon!

A mai nap bölcsessége: a rossz is lehet jó. De attól még rossz.


2020. március 18., szerda

Egy majdnem tökéletes nap #Maradjotthon!

Ugye, nem kell magyarázni, miért csak majdnem tökéltes volt ez a nap? Itt lennének a többi Molnárkák, nem lógna a fejünk felett a bizonytalanság, ha tudnám, hogy merre leszünk mindannyian 2 hónap múlva, ha Anyukám egy lakatlan szigeten lenne, ha, ha, ha....

Lassan kialakul egy majdnem normálisnak mondható napi rutin, Julia tanul, mint egy gép. Ma még futni is volt Tammieval, söt a Napra is sikerült kiimádkoznom. Èn mióta itt vagyunk bezárva, még egy pillanatig nem unatkoztam, hosszú to-do-listám van és csak attól rettegek, hogy minnél több idönk maradjon erre. Aki idöt nyer, életet nyer, mondta Ili barátnöm, és most a saját börömön érzem, mennyire igaza volt.

A kertem egy katasztrófa. Nem is tudom, hogyan tudnám rendbehozni, ha nem lenne ez a kényszerszünet. Ma jó 2 órát kapirgáltam kint és igazából csak az ovi miatt hagytam abba. Ami viszont katasztrofálisan sikerült. A drága gyerekek ennek ellenére nagyon élvezték. Muszáj valami megoldást találnunk arra, hogy mindenki egyszerre lehessen jelen, most ezen dolgozunk.

Anyósomékkal is beszéltünk, ma lettek 50 éves házasok. Többé-kevésbbé van elképzelésem róla, hogy mennyi 50 év. Sok. Ès szemmel láthatóan boldogok. Remélem, és imádkozom érte, hogy még sokáig azok legyenek, szerencsére náluk már kijárási tilalom van, ülnek a fenekükön.

A nap öröme volt még, hogy belefutottam a ferencesek online miséjébe. Nagyon megnyugtató érzés volt, holnap is megpróbálok idöben leülni. Pedig ma már jobban ment a virtuális böjt. Ezt találtam ki ugyanis, hiszen ez esik a legjobban a nehezemre. Holnap újra nekirugaszkodom...
Ìgy nézett ki a mai óvodai foglalkozás. Mekkora csivitelés volt, de milyen jó újra látni öket!!!



2020. március 17., kedd

Elsö nap a vesztegzárban #Maradjotthon!

A mai nap olyan volt, mint egy parttalan folyó.

El is határoztam,  hogy ez így tovább nem mehet. Kíváncsi lennék, hogy a gyerkek, akiknek most nincs meghatározott iskolai idöbeosztásuk vajon hogyan birkóznak meg ezzel a problémával, hiszen nekem felnöttnek sem sikerült.

Voltak reggeli terveim, nagyjából - mondom nagyjából sikerült is öket megvalósítani, de iszonyatos küzdelmek árán. A lakás kiporszívózva, felmosva, a kutya megfürösztve, a fürdö rendbetéve. Ettünk is, mostam 3 gépnyit, de ennyi. Volt hosszabb telefonbeszélgetés - Dominika megnyugtatott, hogy a kutyának tényleg az oltás fáj és emiatt sír, ha hozzáérünk, majd elmúlik. Vele felidéztük, hogy rajta kívül még kettö barátnönk asztmás, értük is nagyon aggódom. Ilyenkor érzem, de csakis ilyenkor, hogy mekkora teher, hogy ennyi kedves barátunk van. Lehet sokmindenkiért aggódni. Az ember hogy hív fel ilyen embereket?
- Halló, gondoltam elbúcsúzom. Lehet, hogy többet nem látjuk egymást. Szerettelek, hiányozni fogsz?

Rémes.

A bizonytalanság szépen csendben itt motoszkál a fejemben. Ki? Mikor? Mennyire?

Ma sikerült megint sírnom. A Facén hirdették, hogy este hatkor mindenki álljon ki az ablakába és tapsoljon azokért, akik "kint" azért dolgoznak, hogy mi "bent" maradhassunk.   Èn ezt posztoltam:

Az én 20 évesem mentözik. A férjem is. A nagylányom ápolónö. Èn fogok a leghangosabban tapsolni, hogy hallják, akárhol is vannak. Mert itthonról el kellett költözniük a kicsi és énmiattam. Tapsoljatok!!!!

25-en reagáltak rá. Ennyi ember legalább elgondolkodott rajta. 

A jó hír, hogy Stephanék jól vannak. Hannah ma mentözött, de unatkoztak. Holnap mindketten együtt lesznek, kíváncsi vagyok, hogy fogják bírni, de Sophie is szerencsére meglátogatja öket. Hosszú csetelésekre számítok. Ez szinte az egyik remek dolog, ami feldob, amikor látom az enyémeket, mégha csak együtt fözünk is...

A drága Ria ma meglátogatott, hozott olvasnivalót és egy új nyulat. Az ablakon át beszélgettünk, Istvánnak külön hála, hogy a 3 perc alatt még a kertemhez is volt szeme és megdicsérte!


Sophieka föz

Sophie nagy örömömre nagyon szeret fözni. Vannak már saját kreálmányai is, de annak örülök a legjobban, hogy a Konyhaboszira is sokszor ellátogat. Máris úgy érzem, nem csináltam hiába, szellemi örökségül hagyhatom a lányimra és majd az unokáimra. A karantén idejére - nagyon okosan - heti menütervet készített. Íme: 
Philipp nagyon szerencsés srác, minden este meleg étel várja!

2020. március 16., hétfő

A második nulladik nap #Maradjotthon!

Amit még tegnap nem tudtam biztosra,  hogy Stephan az éjszakai mentös müszak után még ma haza fog jönni. Ìgy az igazi új életünk csak holnaptól indul. Reggel hat elött ébredtem, éreztem, hogy jön haza. Aztán elbúcsúztunk egymástól. Ilyenkor derül ki számomra, hogy a megszokás mekkora nagy úr és a különleges helyzetekben derül ki, mennyire szeretem ezt a férfit. Reggeli után elment dolgozni, Hannah és Julia pedig egész nap segítettek összecsomagolni. Mit visz magával egy ember, ha nem tudja, mennyi idöre megy el???

Délutánra már elszakadt a húr, Hannah nyakában sírtam.
- Nagyon fogsz nekem hiányozni!
- De Mami, már máskor is mentem el hosszabb idöre!
- Igen, de nekem akkor is nagyon hiányoztál!!!
A végén kétszer kellett fordulni az autóval. Vittek magukkal abroszt, tévét, lekvárt, több tucat egyenruhát, sportszereket és füszereket. Egy cserép petrezselymet Stephan nagy boldogan csapta a kupac tetejére.

A szomszédok nem értették a nagy rámolást. Alaposan elmagyaráztuk nekik a helyzetet. Szerintem még most sem értik. Mondjuk ésszel én sem tudom felfogni ezt az áldozatot se Hannahtól, sem Stephantól. Aztán persze mégis. Ès mindenki mosolyog. De az utolsó pillanatban Stephan nagyon sokáig tartott a karjaiban.

* * * * * * * * *

Este nagy telefonkonferenciát tartottunk. Elöször csak mi négyen, a számüzöttek megmutatták az új irodát. Hát, mit mondjak, alaposan felforgatták, de a körülményekhez képest nagyon rendben van. Aztán bekapcsoltuk Omát is, aki alaposan meglepödött. Igaz, neki nem kellett hosszasan magyarázni. Èrti.

Ez a konferenciahívás nagyon nagy segítség lesz nekünk a következö hetek - hónapok alatt. Amikor látod a másikat, esetleg többen is vagytok, hirtelen eltünnek a távolságok, szinte mintha minden rendben lenne. Persze nincs.

Este még rácsatlakoztam egy imára Taizéböl, teregettünk, könyvet olvastunk Juliával és megbeszéltük, hogy a királyi többesröl - amit pár napja kezdtem el használni kettönre értve - Julia szerint azonnal le kell szoknom.
- Mami, nem megfürdetjük a kutyát, hanem majd te megfürdeted. Ès a fürdöszobát se fogjuk kitakarítani.
Tja, már nem kisgyerek többé az én kisbabám!
Az állatorvos házfalán már tavasz van.

Krízishelyzetben

Krízis. Görög eredetű szó, amelynek kettős jelentése nagyon szépen tükrözi, hogyan is kap helyet az életünkben: a krízis egyben válság, és a változás lehetősége is. Nincs olyan ember, aki ne élné át élete során valamely formáját; fordulatokkal, nehézségekkel, betegségekkel időről időre mindannyian szembenézünk. Az igazán fontos azonban nem az, ami történik velünk, hanem az, hogy mi hogyan válaszolunk rá.
A krízis definícióját (a pszichológia szemszögéből) Gerald Caplan írta le, 1964-ben. Caplan szerint a krízis olyan, lélektanilag kritikus állapot, amelyben a személy számára kitüntetett fontosságú a helyzet, minden figyelme, erőfeszítése arra irányul, kénytelen vele szembenézni, és nem képes a szokásos problémamegoldó eszközeivel kezelni azt. Talán a fogalomnak ez az utolsó mondata ragadja meg leginkább sokak számára a krízis lényegét: a tehetetlenség, eszköztelenség gyakori érzését.

Mi segíthet?

“Nem számít, ki vagy, mennyit keresel, mennyire betonbiztosnak tűnik a világod, a kríziseket nem lehet elkerülni” – írja az amerikai pszichoterapeuta, Amy Morin. “Az egyetlen, amit megválaszthatsz az az, hogy hogyan reagálsz rájuk.”
Akár betegségről, akár munkahelyi vagy párkapcsolati válságról van szó, Morin szerint jó néhány olyan lépés van, amit krízis esetén megtehetünk, hogy megőrizzük az erőnket, és ami segíthet, hogy kicsivel talán könnyebben átvészeljük a nehéz időszakot. Fontos azonban megjegyezni:

egy krízis soha nem arról szól, hogy megmutassuk a világnak, vagy éppen magunknak, mennyire erősek vagyunk. Erősnek maradni egy krízis során a legtöbbször azt jelenti, hogy ha lehetőségünk van rá, igyekszünk aktívan tenni azért, hogy (akár egyedül, akár a szeretteink, barátaink, vagy éppen szakember támogatásával dolgozunk ezen) komolyabb sérülések nélkül kerülhessünk ki belőle.

Ebben Amy Morin szerint az alábbi módszerek lehetnek a segítségünkre:

1. Nézz szembe a valósággal.

A szakértő szerint a rossz hírekkel szembesülve sokan nyomban azon kezdünk rágódni, hogyan és miért történhetett ez éppen most, és éppen velünk. Azzal azonban, ha túl sokat aggódunk azon, mennyire nem “fair” az egész helyzet, a tényeken nem változtatunk, csupán értékes erőforrásokat veszíthetünk.

“Elfogadni a helyzetet nem azt jelenti, hogy egyetértünk vele, vagy hogy rendben van, hogy így történt”

– hangsúlyozza Morin. “De pozitív irányba csak akkor léphetünk tovább belőle, ha szembenézünk azzal, hogy ez bizony a valóság.”

2. Ne most akarj megerősödni!

“Ha egy krízis kellős közepén szeretnénk lelkileg megerősödni, az körülbelül annyit ér, mint ha közvetlenül azelőtt kezdenénk súlyzózni, hogy fel kell emelnünk egy nagy és nehéz dobozt” – vallja a pszichoterapeuta.
Ebben az időszakban a szakember szerint nem az újabb erőforrások kiépítésén kell hogy legyen a hangsúly, hanem sokkal inkább a meglévő erőink mozgósításán, ezért elsősorban az a fontos, hogy ehhez találjunk megfelelő eszközöket.

3. Keress támaszt!

A társas támogatás életünk szinte minden nehézségében felbecsülhetetlen értékű segítséget jelenthet. Ne féljünk a családunk, barátaink segítségét kérni, és nyíltan elmondani nekik, mire lenne pontosan szükségünk, kérdezni, és őszintén felelni nekik.

4. Ne feledkezz meg az öngondoskodásról!

Egy krízis során arról a legkönnyebb megfeledkezni, hogy megfelelően gondoskodjunk magunkról, még olyan alapvető szinten is, mint például az evés vagy az alvás.
“Tegyünk olykor egy rövid sétát, igyekezzünk egészségesen táplálkozni még akkor is, ha kevés az időnk, és ne feledkezzünk meg a pihenésről, bármilyen nehéz is” – javasolja Morin.

5. Adj baráti tanácsot – magadnak.

A krízis gyakori jellemzője, hogy nehéz döntéseket kell meghoznunk viszonylag rövid idő alatt.

Akkor, amikor érzelmileg egyébként is megterhelő helyzetben vagyunk, egy hasonló kaliberű döntést  – mint például hogy milyen orvosi kezelést válasszunk, vagy éppen hová költözzünk szükség esetén – megfontoltan végiggondolni szinte lehetetlen feladatnak tűnik.

A szakértő szerint ezen az érzelmi terhelésen könnyíthetünk egy kicsit azzal, hogy elképzeljük, milyen tanácsot adnánk hasonló helyzetben a legjobb barátunknak. Gondoljuk végig, mit javasolnánk neki – így könnyebben megtalálhatjuk a választ a saját helyzetünkre is.

6. Keress egy mondatot, ami erőt ad!

“Gondolj ki egy olyan mondatot, ami megerősít, ha szükséged van rá, és ismételd el magadban, amilyen gyakran csak szükségét érzed” – tanácsolja Morin. “Lehet például az: ‘Korábban is kerültem szembe nehéz helyzetekkel, és túléltem őket, ezt is túl fogom.’ Ez a mantra segíthet, ha úgy érzed, a gondolataid egy negatív spirálban pörögnek, egyre lejjebb és lejjebb.”

7. Állíts fel fontossági sorrendet, és írd le!

Egy krízis kellős közepén gyakran megfigyelhetjük, hogy csak kapkodunk az elintéznivalók között, és semmire sem tudunk igazán odafigyelni. Ilyenkor segíthet, ha írunk egy listát a tennivalóinkról (például feljegyezzük, mit szeretnénk megkérdezni az orvosunktól, vagy hogy ki kell nyomtatnunk néhány önéletrajzot). Így kevésbé valószínű, hogy megfeledkezünk valamiről, amit fontos (lett volna) elintéznünk.

8. Találj időt arra, hogy megéld az érzéseidet.

“Akut krízis esetén sokszor olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy végiggondolni sem marad időnk, mit is érzünk pontosan. Ha tehetjük, próbáljunk figyelni az érzelmeinkre” – figyelmeztet a szakértő.

“Ha a krízis idején nem is jut rá alkalmunk, nagyon fontos, hogy legalább később szánjunk időt arra, hogy megpróbáljuk feldolgozni a gyakran fájdalmas érzelmeket – ez ugyanis a gyógyulási folyamat elengedhetetlen része.”

9. Fókuszálj a kis lépésekre!

A tehetetlenség bénító érzése gyakran abból fakad, hogy a krízis során olyan problémákkal nézünk szembe, amelykben az eddigi megoldási stratégiáink nem bizonyulnak elégségesnek, vagy – mondjuk ki – teljesen csődöt mondanak. Ennek ellenére nagyon fontos, hogy ne “dobjuk be a gyeplőt”; ehelyett próbáljuk meg kisebb lépésekre bontani a feladatot, ami előttünk tornyosul.
“Akár egy hozzátartozód személyes tárgyai között kell rendet tenned a szeretted halála után, akár egészségügyi okból diétába kezdened, mindig találj valamit, amin már ma elkezdhetsz dolgozni – mindegy, milyen kicsi a lépés” – javasolja a pszichoterapeuta.

10. Csinálj valami megszokottat!

A krízisek idején úgy érezhetjük, az egész világunk a feje tetejére állt: a megszokott mindennapok helyett hirtelen egy kórházi ágy mellett aggódva találjuk magunkat, vagy éppen reggeltől estig állásokra jelentkezünk, esetleg a holmijainkat csomagoljuk, hogy elköltözzünk a társunkkal közös otthonunkból.
Az, ha ilyenkor is igyekszünk visszacsempészni a napi rutinunkba valami apróságot a megszokott hétköznapjainkból, sokat segíthet abban, hogy ne érezzük úgy, teljesen kicsúszott a kezünkből az irányítás.
“Nézz meg egy részt lefekvés előtt a kedvenc sorozatodból, vagy tegyél egy sétát reggel, munka előtt, ha egyébként is így indult a napod” – tanácsolja Amy Morin.

“Keresd meg azt a dolgot, ami biztonságérzetet nyújt, amitől úgy érzed, az életed valahol a megszokott medrében folyik tovább.”

Túl-élni

Betegség, haláleset, válás, szakítás, kirúgás – a krízis számos formát ölthet, de mindig két arca van: válság és változás. Ez a változás nem mindig jó, és – bár ez is megtörténhet – az sem mindig száz százalékig biztos, hogy a krízis elmúltával úgy érezzük, megerősödve keveredtünk ki belőle. A hangsúly azonban a krízis idején elsősorban nem a fejlődésen van, hanem ezen a bizonyos kikeveredésen, a “túl-élésen”; azon, hogy miután megtaláltuk azokat a kapaszkodókat, amelyek átsegíthetnek a nehezén, mihez kezdünk a krízis végén.
Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma krízis, és gyógyulás sem. Sokszor nem tudhatjuk biztosan, ránk mi vár, mivel kell majd megküzdenünk a sötét fellegek elvonultával. Egyvalami azonban biztos: azért fontos, hogy a krízis során megpróbáljunk a felszínen maradni, akár a fent felsorolt kapaszkodók egyikének (vagy mindegyikének) a segítségével, mert szükségünk lesz majd az erőnkre, hogy a hullámok lecsendesülése után kijuthassunk a biztonságot jelentő partra.

Forrás: Itt

2020. március 15., vasárnap

A nulladik nap #Maradjotthon

A mai nap komoly és megváltozhatatlan döntést hoztunk. Julia gyógyszeres kezelése miatt mi ketten önkéntes vesztegzárba vonulunk és hogy ezt megtehessük, Stephan és Hannah kiköltöznek itthonról. Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen Sophie lakása mellett itt van még nekünk az iroda, ahol Hancusnak saját szobája lesz, Stephannak pedig ott lesz a munkaszoba, ahova ma egy ágyat is elhoztak Sophie pincéjéböl. Délután sikerült egy mosógépet is vennünk, házhoz hozták, beszerelték - vasárnap ide, vagy oda. Holnap lesz a nagy átköltözés - rettegek töle, de erösnek kell maradnom. Már gondolatban összekészítettem nekik a legfontosabbakat - hiszen ha egyszer elmentek, nem jöhetnek vissza. A kapcsolattartás a telefon, messenger, e-mail és maximum az ablakon át való integetés lesz, mindaddig, amíg a kijárást nem korlátozzák. Bár gyanítom, hogy ök ketten a vöröskereszt mentös egyenruhájukban bármikor, bárhova el fognak tudni jutni. Hannah holnap még szabad, kedden pedig újra szolgálatban lesz, Stephan ma éjszakás, szívböl remélem, hogy nem ma éjjel fogják megfertözni, hiszen holnap reggel még hazajönne összepakolni. Idöközben próbálok itthon a jó hangulatot nem tönkretenni, ma volt egy kis vidámság Julia szobájában, így fog remélem elaludni. Holnap pedig az elsö napunk....
A képen az elsö itthonsütött kenyerünk, amit holnap a két számüzött visz magával.