2016. június 2., csütörtök

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Ima

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

bluntmoms

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

(Képek: wide-wallpapers.com, bluntmoms.com)
Az imát a 777blog.hu-n találtam.

2016. március 8., kedd

Tavasz, hol maradsz???

 Ma reggel arra ébredtünk, hogy hótakaró borít mindent és megállás nélkül szakad még mindig. Egész délelött esett, majd délben kisütött a Nap. Mivel a múlt héten igazán szép idö volt, így sok virág kibújt már, a hóvirágok majd mind elvirágoztak, a tözikék utolja virít, igazán csak a hunyorok bírják még, bár lassan ébredeznek a kankalinok és pár halványsárga nárcisz is kikandikált már. Most mindent hó borít, még pár nap haladékot kaptak a kis virágaim a téli álomhoz. Be kell vallanom, én már türelmetlen vagyok.

 Tegnapelött felhoztam a pincéböl a leandereket, újrafrizíroztam a fikuszt, rendet tettem  vetömagok között és pár napja elvetettem a paradicsom magokat is. Most vettem észre, hogy semmilyen tök, illetve cukkini mag sincs itthon, ezeket még gyorsan be kell szerezni, hiszen a terményeink nagy része belölük áll. Ahogy elolvad a hó, igyekszem elvetni a borsót és a galambbegysalátát.
 Még a szölöt és a málnát is meg kell metszeni. Ettöl a munkától valahogy húzódozom, nem vagyok benne biztos, hogy nem fogom öket meggyilkolni. :O)
Szóval kedves Tavasz, húzz bele! Türelmetlenül várlak!!!

Képek: Pinterest

2016. január 2., szombat

Ezeket kérem számodra:


Ezeket kérem számodra:

Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés,
sem, hogy elkerüljenek a feladatok.
Még azt sem kérem, hogy utadat rózsák szegjék,
és hogy könny soha ne csurogjon végig az arcodon,
vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.
Mindezt nem kívánom neked.

Ha így lenne, a könnyek nem tudnának
új felismerésekhez elvezetni,
a fájdalom nem ötvözne nemesre.
Hogyan vigasztalhatna meg
a Boldogasszony és Gyermeke
mosollyal és reménységgel,
Ha nem ismered a szenvedést?

Kívánságom számodra ennél ezerszer gazdagabb.
Őrizzed lelkedben a hálát,
és a köszönet ki ne fogyjon ajkadról.
Szíved legyen telve a visszaemlékezés gazdag szépségével
arról, ami betöltötte életedet.

Azt is kívánom, hogy bátran nézz szembe
az élet feladataival és a próbákkal,
amelyeknek kitesz.
Amikor pedig súlyosnak érzed a keresztedet
és a csúcsot meredeknek, ahova az út vezet,
pontosan akkor növekedjen meg benned
a remény és a bizalom.
Ilyenkor jussanak eszedbe azok az évek,
amikor melletted volt Isten kegyelme és öröme,
és volt igaz barát, aki reményt adott.
A múlt erőt ad arra,
hogy kivárjad a vihar elmúltát
és a felhők elvonulását. Így lesz elég erő és idő,
hogy a magad hegycsúcsára feljuthass.
Barátodban az Isten Fia mosolyog rád!
Maradjon meg benned
ez a biztos tudás mindörökre,
s akkor megtalálsz mindent,
amire vágyódsz, és ami boldoggá tesz.

Legyen életutad járható, azt kérem számodra.

Fagyos dermesztő napokon
valakitől kapj mindig meleg szavakat.
Sötét éjszakáidat telihold világítsa meg,
és járható út vezessen mindig házadig,
s örök hazádig.

Ha bajban vagy, Isten ne aludjon bárkádban soha.
Oltalmazón borítsa föléd tenyerét,
és útjaid fölfelé vezessenek.
az időjárás ne legyen ellenséged,
hátszéllel járj, s a vihar ne sodorjon szakadékba.
Mire az ördög észbe kap, hogy te arra jártál,

már régen a mennyországban legyen otthonod!

Ámen 


2016. január 1., péntek

2016-os tennivalóim...


1. DON'T GOSSIP.
“When we gossip, we “are doing what Judas did,” and “begin to tear the other person to pieces. Every time we judge our brother in our hearts or worse when we speak badly of them with others, we are murdering Christians,” Francis says. “There is no such thing as innocent slander.”

2. FINISH YOUR MEAL.
“Throwing food away is like stealing from the tables of the poor, the hungry! I encourage everyone to reflect on the problem of thrown away and wasted food to identify ways and means that, by seriously addressing this issue, are a vehicle of solidarity and sharing with the needy.”

3. MAKE TIME FOR OTHERS.
“If the Pope can find time to be kind to others, if he can pause to say thank you, if he can take a moment make someone feel appreciated, then so can I. So can we.” Fr James Martin

4. CHOOSE THE 'MORE HUMBLE' PURCHASE.
“Certainly, possessions, money, and power can give a momentary thrill, the illusion of being happy, but they end up possessing us and making us always want to have more, never satisfied. ‘Put on Christ’ in your life, place your trust in him, and you will never be disappointed!”

5. MEET THE POOR 'IN THE FLESH'.
“Hospitality in itself isn't enough. It's not enough to give a sandwich if it isn't accompanied by the possibility of learning to stand on one’s own feet. Charity that does not change the situation of the poor isn't enough.”

6. STOP JUDGING OTHERS.
“If someone is gay and seeks the Lord with good will, who am I to judge?”
“Let us not forget that hatred, envy, and pride defile our lives!”

7. BEFRIEND THOSE WHO DISAGREE.
“When leaders in various fields ask me for advice, my response is always the same: dialogue, dialogue, dialogue. It is the only way for individuals, families, and societies to grow, the only way for the life of peoples to progress, along with the culture of encounter, a culture in which all have something good to give and all can receive something good in return. Others always have something to give me, if we know how to approach them in a spirit of openness and without prejudice.”

8. MAKE COMMITMENTS, SUCH AS MARRIAGE.
“I ask you, instead, to be revolutionaries, to swim against the tide; yes, I am asking you to rebel against this culture that sees everything as temporary and that ultimately believes that you are incapable of responsibility, that you are incapable of true love. I have confidence in you and I pray for you. Have the courage ‘to swim against the tide.’ Have the courage to be happy,”

9. MAKE IT A HABIT TO 'ASK THE LORD'.
“Dear young people,” he says, “some of you may not yet know what you will do with your lives. Ask the Lord, and he will show you the way. The young Samuel kept hearing the voice of the Lord who was calling him, but he did not understand or know what to say, yet with the help of the priest Eli, in the end he answered: 'Speak, Lord, for I am listening' (cf. 1 Sam 3:1-10). You too can ask the Lord: What do you want me to do? What path am I to follow?”

10. BE HAPPY.
“Joy cannot be held at heel: it must be let go. Joy is a pilgrim virtue. It is a gift that walks, walks on the path of life, that walks with Jesus: preaching, proclaiming Jesus, proclaiming joy, lengthens and widens that path.”

2015. szeptember 1., kedd

Háborús... egy történet Kiss Judit Àgnestöl

2015. augusztus 28. 18:18 - kjá

Háborús

Te mit csinálsz, ha kitör a háború?
Én menekülök. Az első lövés után fölkapom a gyerekemet, húzom magam után a férjemet, és el innen az első helyre, ahol, nem lőnek. (A macska... Istenem, mi lesz a macskával?)
Nem tudom, ki fogad be és hol. Nem tudom, meddig kell bujdosnom. Lehet, hogy az első országig, ahol béke van. Lehet, hogy tovább megyek, ahol vár valaki. Az unokatesóm Nagy-Britanniában? A gyerekkori barátnőm az Államokban? Valami távoli ismerős Indiában? Dél-Amerikában?
Te mit viszel magaddal?
Én a futócipőmet, mert abban talán hosszabban bírom a gyaloglást. A túradzsekimet, mert vékony, mégis meleg, nem ázik át, egy vagyon volt akkor, mikor még béke volt, és meg tudtam venni a fizetésemből. Kevés ruhát, majd mosok valahol. Mi lesz, ha nem? De nagy csomaggal lehetetlen menekülni!
Viszem a kislányom kedvenc plüssjátékát, a gömb alakú cicát. (Istenem, hogy szerzek neki pelenkát? Tápszert?) Az irataimat, a összes készpénzt, a bankkártyámat (egyáltalán fel tudok róla venni pénzt? vagy zárolták a számlámat?), családi ékszert, aranyórát, mindent, amit pénzzé lehet tenni egy idegen országban.
A telefonomat, tabletet, laptopot, bármit, amivel elérhető a külvilág, amivel kapcsolatot tudok tartani az otthoniakkal. Talán a laptop túl nehéz, akkor csak az adataimat. Vagy azokat inkább mentsem föl a netre? A neten béke van.
Te hogy menekülsz?
És én hogy menekülök? Lesznek még repülőjáratok? Vonatok? Elmegyek valameddig autóval? busszal? Előbb-utóbb gyalogolni kell. Sátrat nem is viszek, nehéz. Hálózsákot talán. Aztán fennakad egy kerítés drótján. A hangszerem a legdrágább ingóságom, de azt is hátra kell hagynom, túl nehéz, eladni se volna egyszerű.
Gyalogolni kell, nem ismerem az utat. Egyedül próbálkozom? kalauzt keresek? embercsempészt...
Mennyi időm lesz menekülni? Lehet, hogy egy szál ruhában kell kirohannom a házból a bombák elől. Apai-anyai ágról a génjeimben van a menekülés.
Lehet,hogy útközben kirabolnak. Lehet, hogy átvernek. Lehet, hogy minden holmimmal épségben megérkezem, és lehet, hogy semmim nem marad.
Te mit remélsz egy idegen helyen?
Mondhatod, hogy nem leszel elveszett, beszélsz angolul, németül, franciául, de mit csinálsz, ha Afrikáig kell futnod vagy át a Kaukázuson, és senki nem érti, amit mondasz?
Én elveszett leszek. Már a szülővárosom határán az vagyok (talán a paraszti ősök röghöz kötöttségét hordozom).
Remélem, hogy nem bántanak majd. Hogy nem zárnak be. Hogy nem választanak el a férjemtől vagy a gyerekemtől. Hogy gondoskodnak rólam, adnak legalább egy pohár vizet, egy tányér levest, egy takarót éjszakára.
Vagy legalább nem köpnek a lábam elé, mert idegen vagyok, más a ruhám, más a nyelvem, nem eszem meg az ételeiket, és rémülten kapaszkodom az okostelefonomba egy aluljáró mélyén, az egyetlenbe, ami békebeli, civilizált önmagamra emlékeztet.

Ès itt következik az elöbbi történet németül is, a 17 éves Nagylányom fordításában. Sophie, köszönnöm!



Krieg

Was machst du, wenn der Krieg ausbricht?

Ich fliehe.
Nachdem der erste Schuss gefallen ist, schnappe ich mir meinen Mann, mein Kind und renne weg. Weg von hier, bis zu einem Ort, an dem nicht geschossen wird.
(Die Katze... Was geschieht mit der Katze?)
Ich weiß noch nicht wohin, wer uns aufnehmen wird. Ich weiß noch nicht, wie lange wir uns verstecken müssen.
Es kann sein, dass bereits das erste Land ist, in das ich komme, friedlich ist. Es kann sein, dass ich gehen muss, weit weit weg. Jemand wird auf mich warten.
Meine Cousine in Großbritannien? Meine Kindergartenfreundin in den USA? Ein ferner Bekannter in Indien? In Süd Amerika?
Was nimmst du mit? Ich meine Sportschuhe, in denen schaffe ich vielleicht den weiten Weg.
Meine Regenjacke, weil sie dünn ist, aber wind und wetterfest. Sie war viel wert, als noch Friede war, aber ich konnte sie aus meinem Gehalt bezahlen.
Wenig Kleidung, ich werde schon irgendwo waschen können. Aber was wenn nicht? Mit viel Gepäck kann man nicht fliehen.
Die Lieblingskuschelkatze meiner kleinen Tochter, ohne sie kann sie nicht einschlafen. (Wo bekomme ich für sie jedoch Windeln her? Lebensmittel?)
Das nehme ich alles mit.
Meine Papiere, alles an Bargeld, meine Bankomatkarte (funktioniert sie überhaupt noch, oder ist sie schon gesperrt worden?) Familienschmuck, meine Gold Uhr, alles, was man in einem fremden Land zu Geld machen kann.
Mein Handy, das Tablet, Laptop, nur irgendwas, womit ich den Kontakt zu den Zurückgebliebenen halten kann. Aber der Laptop ist zu schwer…
Also doch nur meine Papiere und das Handy. Internet ist wichtig, nur dort herrscht Frieden.
Was machst du, wenn der Krieg ausbricht? Und was mache ich?

Gibt es noch Flugzeuge? Züge? Kann ich mit dem Auto fahren? Mit dem Bus? Irgendwann muss ich zu Fuß gehen. Ich kann kein Zelt mitnehmen, es ist zu schwer. Vielleicht aber einen Schlafsack. Er wird irgendwo hängen bleiben. An einem Zaun, zum Beispiel.
Mein Instrument, meinen wichtigsten Gegenstand, meinen wertvollsten muss ich zurücklassen. Zu schwer, zu groß. Verkaufen kann ich es nicht mehr.
Ich muss gehen, aber ich kenne den Weg nicht.

Soll ich es alleine probieren?
Oder mir einen Anführer suchen? Einen Schlepper…?
Wieviel Zeit werde ich haben zu fliehen?
Vielleicht muss ich in Unterhose und Unterhemd hinausrennen, weil die Bomben fallen. Von meinen Vorahnen habe ich noch die Gene zum fliehen, ich habe es im Blut.
Vielleicht werden sie mich unterwegs ausrauben. Vielleicht werden sie mich betrügen. Vielleicht werde ich ankommen, wohlbehütet. Vielleicht aber auch nicht.

Was erhoffst du dir an einem fremden Ort?
Du kannst hoffen, du wirst nicht verloren sein, denn du sprichst Deutsch, Englisch und Französisch. Aber was ist, wenn du bis nach Afrika fliehen musst? Oder über den Kaukasus? Und keiner versteht, was du sagen willst?
Ich werde verloren sein. Und das schon am Ende meiner Heimatstadt. Vielleicht bin ich mit ihr verwachsen, denn ein Stück von mir wird immer hierbleiben.
Ich hoffe, sie werden dir nicht wehtun. Ich hoffe, sie sperren dich nicht ein. Ich hoffe, sie zwingen mich nicht meinen Mann zu verlassen oder meine Kinder. Ich hoffe, jemand, irgendjemand kümmert sich um mich. Nur ein Glas Wasser, ein Teller Suppe. Vielleicht bekomme ich sogar eine Decke für die Nacht.
Oder sie spucken mir wenigstens nicht vor die Füße, nur weil ich fremd bin. Weil ich andere Kleidung trage, eine andere Sprache spreche. Weil ich in der dunklen Nacht in einer Unterführung voller Angst mein Handy umklammere, das einzige, was mir von meinem schönen, glücklichen und zivilisiertem Leben geblieben ist.

 Judit Àgnes Kiss (Von Ungarisch übersetzt von Sophie Mühlmann)

 A kép szövege: Aggódunk a Szíriai háborúban maradt gyerekeinkért.