2012. december 5., szerda

Karácsonyi fotó

Minden év december elején készítünk a lányokról egy fényképet (egyet? ötvenet!) és egy kártyára ragasztva ezt küldjük szét a nagyvilágba karácsonyi üdvözlölapként. Idén is elkészült a MÜ, de persze idén is megszenvedtünk vele. Egy kollázst készítettem a próbálkozásokból. Ahogy látható, a társaság remekül szórakozott. A kollázsra klikkelve lehet nagyítani, ill. kisebbíteni!

 A képet, amit végül sikerült kiválasztani, majd karácsonykor láthatjátok!

2012. november 19., hétfő

JÓ HÍR

Hanyagollak Benneteket, de tartozom Nektek egy nagyon jó hírrel: Orsi áttétes rákos sejtjei nyomtalanul eltüntek és a hólyagjában levö daganatok is határozottan kisebbek lettek az utolsó CT alapján. Dicsöség az Èlet Urának!!!!

2012. október 14., vasárnap

Àldás... Imádság egy barátnöért

 
A közösségünkben egy Èdesanya nagyon beteg. Pénteken húszan gyültünk egybe, hogy imádkozzunk érte -  is - meg magunkért is. Hogy megértsük, hogy elfogadjuk, hogy elhiggyük.  Kedves jóbarátunk, Aszalós János vezette az imádságot, ö hozta a következö áldást is. Soronként olvastuk, meg - meg állva.


Ezeket kérem a számodra:

Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés,
Sem hogy elkerüljenek a feladatok.
Meg azt sem kérem, hogy utadat rózsák szegjék,
És hogy könny soha ne csurogjon végig arcodon,
Vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.
Mindezt nem kívánom neked.

Ha így lenne, a könnyek nem tudnának
Új felismerésekhez elvezetni,
A fájdalom nem ötvözne nemesre.
Hogyan vigasztalhatna meg
A Boldogasszony és Gyermeke Mosollyal és reménységgel,
Ha nem ismered a szenvedést?

Kívánságom számodra ennél ezerszer gazdagabb.
Őrizzed lelkedben a hálát,
És a köszönet ki ne fogyjon ajkadról.
Szíved legyen telve
A visszaemlékezés gazdag szépségével
Arról, ami betöltötte életedet.

Azt is kívánom, hogy bátran nézz szembe
Életed feladataival és a próbákkal,
Amelyeket kitesz.
Amikor pedig súlyosnak érzed keresztedet
És a csúcsot meredeknek, ahova az út vezet,
Pontosan akkor növekedjen meg benned
A remény és a bizalom.
Ilyenkor jussanak eszedbe azok az évek,
Amikor melletted volt Isten kegyelme és öröme,
És volt igaz barát, aki reményt adott.
A múlt erőt ad arra,
Hogy kivárjad a vihar elmúltát
És a felhők elvonulását.
Így lesz elég erő és idő,
Hogy a magad hegycsúcsára feljuthass.
Barátodban az Isten Fia mosolyog rád!
Maradjon meg benned
Ez a biztos tudás mindörökre,
S akkor megtalálsz mindent,
Amire vágyódsz, és ami boldoggá tesz.

Mély békességet kívánok neked,
mint a hullámverés ritmusos zenéje.
A szélzúgás mély békességét kívánom neked
ahogy aláfesti a csendet.
A dombhajlatok felett eláradó
békességgel köszöntelek.
Az éjszaka ragyogó csillagainak békéje
vegyen körül.
A békesség fiainak mélységesen szép békéje
öleljen át!

ès akkor most jöhet a gyógyulás!

2012. szeptember 2., vasárnap

PARAOLIMPIA 2012 London

Tegnapelött sikerült szerencsémre elcsípni a paraolimpia megnyitójának ismétlését. Ezek után rákerestem az ünnepség pár képére, amiket ezúttal ide is felteszek.
Az olimpiáról az alábbi honlapon lehet még információkat kapni:
 
Aki veszi a fáradságot és kicsit barangol a fényképek és hírek között, talán ugyanazt érzi, mint én: meghatottságot, csodálkozást, bámulatot, hitetlenkedést - mire is képes az ember, ha nagyon akar!? Elvesztettem a két lábam? Nos, akkor majd úszom a karjaimmal, vagy a földön ülve röplabdázom. Vak vagyok? Akkor csörgölabdával focizom, vagy maratont futok. Fél karral is lehet biciklizni, tolókocsiból vívni, kosarazni, rögbizni! Hihetetlen, hogy mire képesek az emberek! Minden elismerésem az övék és az öket segítöké! Büszke vagyok rájuk!
 
                                                                Az olimpiai láng

 
A japán csapat
A brazilok
A finnek, mintha az ürböl jöttek volna
A kínai csapat
Németek
Az óriási amerikai csapat - látszik, hogy ebben az országban nem sajnálják a pénzt a rehabilitációra
Egy belga úr és egy belga eb
Végül a magyarok - büszke vagyok rájuk! Hajrá magyarok!

2012. augusztus 26., vasárnap

Nyári beszámoló 2. Utcabál

Utcabálról jött a hír, de nem a szomszéd ház mögül, hanem én szerveztem! Az új szomszédság új kihívások elé állított, öt ház lakóit kellett összeterelgetni. Èrdekes volt, ahogy az idösebbek belelkesedtek, agyonizgulták magukat az idö miatt, meg hogy szép legyen a dekoráció! A lámpafüzért az egyik fiatal srác hozta, a terítöket pedig egy majd 50 évvel idösebb hölgy. Az asztalokat kölcsönkaptuk, a gyerekeknek való mindenfélét én tettem ki a ház elé.
A felsö képen még csak keszülödünk.

Amíg a felnöttek az unalmas elökészületekkel voltak elfoglalva, addig a gyerekek a trambulint próbálgatták.
Aztán végre felforrósodtak a grillek és asztalhoz ülhettünk.

Még nem meséltem róluk, de nemzetközi szomszédaink igazán kiettetek magukért, volt török, román, francia, cseh és magyar specialitás, olasz és román bor hozzájuk, természetesen osztrák sörrel, hordóból, ahogy dukál...
Hajnali háromkor jöttünk be és már meg is ígértették velem, hogy összel lesz egy nyárbúcsúztató is!

2012. augusztus 21., kedd

Nyári beszámoló 1. Osztálytalálkoztunk

Nem is merem leírni, de sajnos igaz: 25 éve érettségiztem Szentendrén, a Ferences Gimnáziumban. Júniusban osztálytalálkozóra gyültünk össze az iskolában. Akkor, mikor én jártam ide, két osztályt indítottak egy évfolyamban, ami nem volt mindig szerencsés felállás a két osztály rivalizálása miatt. Nekünk nagy szerencsénk volt, a két osztály párhuzamosan haladt, sok sok keresztbe barátság erösítette az összetartozásunkat, ezért is alakult így az évek során, hogy  a találkozókat is együtt tartjuk.
A találkozó délelött szentmisével indult, András Atya - volt biológia tanárunk hol meghatottan, hol viccesen emlékezett a negyed évszázada történtekre.
A kép az iskola kápolnájában készült - ami többek közt arról is híres, hogy negyedikes korunkban mi segítettünk a tetöt cserepezni. Nemhiába, egy jó iskola az életre is felkészít :O) A háttérfreskót Kákonyi Asztrid OFM készítette.
A mise után a kertbe mentünk, ahol megkoszorúztuk az elhunyt tanáraink és diáktársaink emlékmüvét.

 Ezt követöen az ebédlöben böséges és nagyon finom ebédet kaptunk. Evés közben felemlegettük az emlékeinket, amikor Ànyos Atya nyári munkára fözni befogta a lányokat, miközben a fiúk valahol az iskola továbbépítésén dolgoztak. Az ebéd után körbeültünk és mindenki mesélt magáról... Jó sokáig voltunk együtt, jó volt hallgatni, kivel mi történt az elmúlt 25 év alatt. Van egy nagymamánk is és egyik osztálytársunknak most született meg az elsö kislánya. Vannak ötgyerekes családok is és vannak olyanok is, akik még nem találták meg a párjukat. Jó volt együtt, kár, hogy legközelebb csak öt év múlva találkozunk!

2012. június 11., hétfő

A 14 éves


A legnagyobb kisbabám, Sophie 14 éves lett. Igazi nagylány, okos, szép, szorgalmas, tehetséges, megbízható és még nem is kamaszodik nagyon.
Nagyon büszkék vagyunk rá, Isten éltesse és áldja meg öt!!!
(A képen Julia ajándékát bontja, ami egy spanyol-német szótár)

2012. május 20., vasárnap

Velencei kirándulás


A Dózse palota gyönyörü árkádjaival kezdem a beszámolót.
Csütörtök-péntek iskolai szünet - nosza menjünk valahova! A lányok hónapok óta nyúznak minket, hogy Velencébe szeretnének menni. Gyors számolás - négy és fél óra autóút? Na rajta, menjünk.
Az interneten foglaltam szállást, öt személyes hálószoba 350 Euro egy éjszakára, de legalább tiszta volt és a lányok igen nagyon viccesnek találták. Alább látható, miért...
Ez a szálloda ablakából a kilátás:


Ès íme, a vicces hálószoba:
A szálló a tér felöl, és igen, a kis hídon át is be lehetett jutni

Ez a híres Sóhajok hídja, itt már mindenki eléggé fázott az esti szélben



Hej gondolás!!!

A Rialto


Sophie

Hannah

Julia


Mintha privát hajónk lett volna! 
Egy tökéltesen elégedett Anyuka a reggeli cappuccinójával. 

A Szent Márk téri Dóm gyönyörü tornyocskái 

Csodakert, csodarózsákkal


Gondolás kép
Szerencsénkre ezekben a napokban rendezték az America Cup 2012 velencei fordulóját. Az öblöt ellepték a gyönyörü katamaránok, a partot a több ezer nézö... nagyon hatásos volt!


Szent Márk oroszlánja díszíti az összes gyönyörü palota erkélyét - a kevésbé dicsöséges EU zászló társaságában

Végül a kedvenc képemmel zárom ezt a kissé hosszúra sikeredett beszámolót, mindenkinek köszönöm az eddigi figyelmét!

2012. május 13., vasárnap

Anyák napja nálunk



Ausztriában, úgy is, mint nyugat Európa legtöbb országában május második vasárnapján ünneplik az Èdesanyákat. Mi a mai nap a Papa nélkül ünnepeltünk, akinek sajnos egész nap Bécsben akadt dolga. Kíváncsi voltam, a lányok hogy fogják megoldani az elökészületeket egyedül, de boldogan állíthatom, felnöttek a feladathoz! 

Ezt a csokrocskát Julia szedte nekem, a mellete látható süteményt Zsófival (közösen) készítettük. (Szegénynek be van gipszelve a jobb keze, amúgy egyedül sikerült volna tortát sütnie nekem)

Mogyorós-epres anyák napi torta, hmmmm... finom!

2012. május 5., szombat

Volt egyszer egy gesztenyefa


Amikor még állt...

 és az ágai között ment le a Nap...

aztán jött egy daru hátulról, egy emelögép elölröl...

 
az ágai hevertek a földön...



megemelték a törzsét...


nem maradt még a gyökere sem.

Kiemelték, a helyére kis csemetét ültettek, körülötte a földet bevetették füvel és most várnak újabb 100 évet egy ekkora famatuzsálemre.
Megsirattam...