2015. szeptember 1., kedd

Háborús... egy történet Kiss Judit Àgnestöl

2015. augusztus 28. 18:18 - kjá

Háborús

Te mit csinálsz, ha kitör a háború?
Én menekülök. Az első lövés után fölkapom a gyerekemet, húzom magam után a férjemet, és el innen az első helyre, ahol, nem lőnek. (A macska... Istenem, mi lesz a macskával?)
Nem tudom, ki fogad be és hol. Nem tudom, meddig kell bujdosnom. Lehet, hogy az első országig, ahol béke van. Lehet, hogy tovább megyek, ahol vár valaki. Az unokatesóm Nagy-Britanniában? A gyerekkori barátnőm az Államokban? Valami távoli ismerős Indiában? Dél-Amerikában?
Te mit viszel magaddal?
Én a futócipőmet, mert abban talán hosszabban bírom a gyaloglást. A túradzsekimet, mert vékony, mégis meleg, nem ázik át, egy vagyon volt akkor, mikor még béke volt, és meg tudtam venni a fizetésemből. Kevés ruhát, majd mosok valahol. Mi lesz, ha nem? De nagy csomaggal lehetetlen menekülni!
Viszem a kislányom kedvenc plüssjátékát, a gömb alakú cicát. (Istenem, hogy szerzek neki pelenkát? Tápszert?) Az irataimat, a összes készpénzt, a bankkártyámat (egyáltalán fel tudok róla venni pénzt? vagy zárolták a számlámat?), családi ékszert, aranyórát, mindent, amit pénzzé lehet tenni egy idegen országban.
A telefonomat, tabletet, laptopot, bármit, amivel elérhető a külvilág, amivel kapcsolatot tudok tartani az otthoniakkal. Talán a laptop túl nehéz, akkor csak az adataimat. Vagy azokat inkább mentsem föl a netre? A neten béke van.
Te hogy menekülsz?
És én hogy menekülök? Lesznek még repülőjáratok? Vonatok? Elmegyek valameddig autóval? busszal? Előbb-utóbb gyalogolni kell. Sátrat nem is viszek, nehéz. Hálózsákot talán. Aztán fennakad egy kerítés drótján. A hangszerem a legdrágább ingóságom, de azt is hátra kell hagynom, túl nehéz, eladni se volna egyszerű.
Gyalogolni kell, nem ismerem az utat. Egyedül próbálkozom? kalauzt keresek? embercsempészt...
Mennyi időm lesz menekülni? Lehet, hogy egy szál ruhában kell kirohannom a házból a bombák elől. Apai-anyai ágról a génjeimben van a menekülés.
Lehet,hogy útközben kirabolnak. Lehet, hogy átvernek. Lehet, hogy minden holmimmal épségben megérkezem, és lehet, hogy semmim nem marad.
Te mit remélsz egy idegen helyen?
Mondhatod, hogy nem leszel elveszett, beszélsz angolul, németül, franciául, de mit csinálsz, ha Afrikáig kell futnod vagy át a Kaukázuson, és senki nem érti, amit mondasz?
Én elveszett leszek. Már a szülővárosom határán az vagyok (talán a paraszti ősök röghöz kötöttségét hordozom).
Remélem, hogy nem bántanak majd. Hogy nem zárnak be. Hogy nem választanak el a férjemtől vagy a gyerekemtől. Hogy gondoskodnak rólam, adnak legalább egy pohár vizet, egy tányér levest, egy takarót éjszakára.
Vagy legalább nem köpnek a lábam elé, mert idegen vagyok, más a ruhám, más a nyelvem, nem eszem meg az ételeiket, és rémülten kapaszkodom az okostelefonomba egy aluljáró mélyén, az egyetlenbe, ami békebeli, civilizált önmagamra emlékeztet.

Ès itt következik az elöbbi történet németül is, a 17 éves Nagylányom fordításában. Sophie, köszönnöm!



Krieg

Was machst du, wenn der Krieg ausbricht?

Ich fliehe.
Nachdem der erste Schuss gefallen ist, schnappe ich mir meinen Mann, mein Kind und renne weg. Weg von hier, bis zu einem Ort, an dem nicht geschossen wird.
(Die Katze... Was geschieht mit der Katze?)
Ich weiß noch nicht wohin, wer uns aufnehmen wird. Ich weiß noch nicht, wie lange wir uns verstecken müssen.
Es kann sein, dass bereits das erste Land ist, in das ich komme, friedlich ist. Es kann sein, dass ich gehen muss, weit weit weg. Jemand wird auf mich warten.
Meine Cousine in Großbritannien? Meine Kindergartenfreundin in den USA? Ein ferner Bekannter in Indien? In Süd Amerika?
Was nimmst du mit? Ich meine Sportschuhe, in denen schaffe ich vielleicht den weiten Weg.
Meine Regenjacke, weil sie dünn ist, aber wind und wetterfest. Sie war viel wert, als noch Friede war, aber ich konnte sie aus meinem Gehalt bezahlen.
Wenig Kleidung, ich werde schon irgendwo waschen können. Aber was wenn nicht? Mit viel Gepäck kann man nicht fliehen.
Die Lieblingskuschelkatze meiner kleinen Tochter, ohne sie kann sie nicht einschlafen. (Wo bekomme ich für sie jedoch Windeln her? Lebensmittel?)
Das nehme ich alles mit.
Meine Papiere, alles an Bargeld, meine Bankomatkarte (funktioniert sie überhaupt noch, oder ist sie schon gesperrt worden?) Familienschmuck, meine Gold Uhr, alles, was man in einem fremden Land zu Geld machen kann.
Mein Handy, das Tablet, Laptop, nur irgendwas, womit ich den Kontakt zu den Zurückgebliebenen halten kann. Aber der Laptop ist zu schwer…
Also doch nur meine Papiere und das Handy. Internet ist wichtig, nur dort herrscht Frieden.
Was machst du, wenn der Krieg ausbricht? Und was mache ich?

Gibt es noch Flugzeuge? Züge? Kann ich mit dem Auto fahren? Mit dem Bus? Irgendwann muss ich zu Fuß gehen. Ich kann kein Zelt mitnehmen, es ist zu schwer. Vielleicht aber einen Schlafsack. Er wird irgendwo hängen bleiben. An einem Zaun, zum Beispiel.
Mein Instrument, meinen wichtigsten Gegenstand, meinen wertvollsten muss ich zurücklassen. Zu schwer, zu groß. Verkaufen kann ich es nicht mehr.
Ich muss gehen, aber ich kenne den Weg nicht.

Soll ich es alleine probieren?
Oder mir einen Anführer suchen? Einen Schlepper…?
Wieviel Zeit werde ich haben zu fliehen?
Vielleicht muss ich in Unterhose und Unterhemd hinausrennen, weil die Bomben fallen. Von meinen Vorahnen habe ich noch die Gene zum fliehen, ich habe es im Blut.
Vielleicht werden sie mich unterwegs ausrauben. Vielleicht werden sie mich betrügen. Vielleicht werde ich ankommen, wohlbehütet. Vielleicht aber auch nicht.

Was erhoffst du dir an einem fremden Ort?
Du kannst hoffen, du wirst nicht verloren sein, denn du sprichst Deutsch, Englisch und Französisch. Aber was ist, wenn du bis nach Afrika fliehen musst? Oder über den Kaukasus? Und keiner versteht, was du sagen willst?
Ich werde verloren sein. Und das schon am Ende meiner Heimatstadt. Vielleicht bin ich mit ihr verwachsen, denn ein Stück von mir wird immer hierbleiben.
Ich hoffe, sie werden dir nicht wehtun. Ich hoffe, sie sperren dich nicht ein. Ich hoffe, sie zwingen mich nicht meinen Mann zu verlassen oder meine Kinder. Ich hoffe, jemand, irgendjemand kümmert sich um mich. Nur ein Glas Wasser, ein Teller Suppe. Vielleicht bekomme ich sogar eine Decke für die Nacht.
Oder sie spucken mir wenigstens nicht vor die Füße, nur weil ich fremd bin. Weil ich andere Kleidung trage, eine andere Sprache spreche. Weil ich in der dunklen Nacht in einer Unterführung voller Angst mein Handy umklammere, das einzige, was mir von meinem schönen, glücklichen und zivilisiertem Leben geblieben ist.

 Judit Àgnes Kiss (Von Ungarisch übersetzt von Sophie Mühlmann)

 A kép szövege: Aggódunk a Szíriai háborúban maradt gyerekeinkért.

2015. június 18., csütörtök

Nincs furgon

Idézeteket keresek egy nagyon fontos ünnepségre. A keresés közben akadtam erre a történetre. Ugyan nincs hálaadás, az amerikai stílus sem jön be igazán, de a történet lényege megkapó és elgondolkodtató. A JóIsten áldja meg ezt az embert és a segítöit!

Nincs Furgon

Sok-sok esztendeje egyszer korgó gyomorral, üres zsebbel virradtunk a hálaadás napjára. Kopogtak. Kinyitottuk az ajtót, és egy férfi lépett be óriási élelmiszeres csomaggal, egy hatalmas pulykával, amihez még tepsit is mellékeltek. Nem hittünk a szemünknek.
– Ki maga és honnan jött? – csodálkozott apám.
– Egy barátjuk küldött – válaszolta az idegen – , aki tudja, hogy nélkülöznek, de visszautasítanák a közvetlen segítséget, ezért küldött engem. Kellemes ünnepeket!
– Nem, ezt nem fogadhatjuk el – szabódott apám.
– Pedig kénytelenek – felelte az ismeretlen férfi, sarkon fordult, és behúzta maga mögött az ajtót.

Ez az élmény maradandó hatást gyakorolt az életemre. Megfogadtam, hogy egyszer majd én is viszem annyira anyagilag, hogy másoknak ugyanígy segíthessek. Tizennyolc éves koromra kialakítottam a magam hálaadás napi rituáléját. Mivel szeretem a kötetlen megoldásokat, azt találtam ki, hogy egyszerűen bevásárolok egy vagy két család számára elegendő élelmiszert, azután küldöncnek öltözve felkeresem a legszegényebb környéket, és találomra becsöngetek valahova. Az ajándékba mindig elrejtettem egy levelet, amelyben leírtam gyerekkori élményemet. Beszámolómat az alábbi mondattal zártam: “Cserébe csak annyit kérek, hogy törekedjenek előbbre jutni, s egyszer ugyanezt cselekedjék valaki mással.” Számomra ez az évente ismétlődő szertartás nagyobb gyarapodást jelent minden pénznél, amit valaha kerestem.


Néhány éve újdonsült házasként New Yorkban ért a hálaadás napja. Feleségem búslakodott, amiért nem látogathatjuk meg a családunkat. Rendes körülmények között otthon tölti az ünnepeket, és amerikai szokás szerint elkezdi feldíszíteni a házat karácsonyra, most azonban a szállodában rekedtünk.
– Édesem, fenyőfa helyett miért nem öltöztetjük díszbe az életünket? – vigasztaltam, s elmeséltem neki, mit szoktam csinálni hálaadáskor. – Keressünk olyan helyet, ahol igazán értékelhetjük, amit elértünk, amire képesek vagyunk és amit valóban adhatunk. Gyerünk Harlembe!
A feleségem és az éppen társaságunkban lévő néhány üzletfelem nem lelkesedett túlságosan az ötletért.
– Rajta – unszoltam őket -, menjünk Harlembe, adjunk enni az éhezőknek! Nem a saját nevünkben adakozunk, mert az megalázó. Csak szállítók leszünk. Beszerzünk annyi élelmet, ami hat-hét családnak harminc napra elég. Megengedhetjük magunknak, hát tegyük is meg! Végül is nem a pulykaevésről szól a hálaadás napja, hanem erről: hálát adunk azért, amink van. Induljunk!
Mivel még egy rádióinterjú is várt rám, üzletfeleimet kértem meg, hogy először is kerítsenek egy furgont.
– Képtelenség – fogadtak a rossz hírrel, amikor a stúdióból visszatértem. – Egész New Yorkban nem lehet felhajtani egy fia furgont sem. A gépkocsikölcsönzők mindent kiadtak. Egyszerűen nincs furgon.
– Várjunk csak! – intettem őket. – Az a lényeg, hogy akarunk valamit, és meg is fogjuk valósítani! Cselekedni kell, és kész. Tele van a város furgonnal, csak nekünk nem jutott, hát gyerünk, és szerezzünk egyet!
– De már mindenhová telefonáltunk, és hiába – ellenkeztek.
– Ugyan már! Nézzetek le az utcára! Látjátok azt a sok furgont?
– Látjuk.
– Akkor gyerünk, szerezzünk meg egyet!
Először megkíséreltem kiállni az utcán közlekedő furgonok elé, de aznap megtanultam, hogy ilyen esetekben a New York-i sofőr nem fékez, hanem inkább a gázra lép.
Ezután a piros lámpánál próbálkoztunk. Odamentünk a veszteglő kocsikhoz, megkocogtattuk az ablakot, mire a vezető letekerte, és gyanakodva végigmért bennünket.
– Jó napot! – szólítottam meg. – Mivel hálaadás napja van, szeretnénk élelmet vinni Harlembe, a nélkülözőknek. Odafuvarozna minket?
A sofőr mindahányszor elfordította a fejét, őrült sietséggel felhúzta az ablakot, és szó nélkül elrobogott.
Végül módosítottunk a szövegen. Miután kopogásunkra leereszkedett az ablak, a következőt mondtuk:
– Ma van a hálaadás napja és szeretnénk segítséget nyújtani a hátrányos helyzetű családoknak. Volna szíves elvinni minket abba a hátrányos helyzetű körzetbe, amit kigondoltunk itt, New Yorkban?
Az új változat hatásosabbnak tűnt, de ez sem vált be. Erre elkezdtünk száz dollárt ajánlani a fuvarért. Ezzel már közelebb jutottunk a célhoz, de amint a sofőr meghallotta, hogy Harlembe készülünk, a fejét rázta, és faképnél hagyott.
Körülbelül két tucat esetben vallottunk kudarcot. Üzletfeleim már fel akarták adni a tervet, de én még győzködtem őket:
– A nagy számok törvénye alapján valakinek előbb utóbb igent kell mondania. Kisvártatva megjelent a tökéletes furgon. Azért tökéletes, mert a szokásosnál nagyobb lévén mindannyian beleférhettünk. Odasiettünk, kopogtattunk az ablakon, és érdeklődtünk a vezetőnél:
– Elvinne egy hátrányos helyzetű kerületbe? Száz dollárt fizetünk érte.
– Nem kell fizetniük – felelte a vezető. – Örömmel elviszem magukat. Ami azt illeti, meg tudom mutatni a város legelhanyagoltabb negyedeit – nyúlt az ülés mögé, és előhúzta a sapkáját. Ahogy feltette, szemembe ötlött a felirat “Üdvhadsereg”. A volánnál John Rondon kapitány ült, a dél-bronxi üdvhadsereg feje.

Ujjongva kászálódtunk fel a kocsira.
– Olyan helyekre viszem magukat, amelyekre nem is gondoltak – ígérte a parancsnok – , de áruljanak el valamit: miért találtak ki ilyesmit?
Elmeséltem neki a történetemet, és hogy azzal szeretném leróni hálámat mindazért, amim van, hogy valamit visszaadok belőle. Rondon kaputány olyan utcákba kalauzolt bennünket Dél Bronxban, amelyekhez képest Harlem Beverly Hillsnek tetszett. Először is megálltunk egy üzletnél, ahol felpakoltunk egy csomó élelmiszert, meg néhány kosarat, annyit, amennyi hét családnak harminc napra elég. Ezután elindultunk, hogy enni adjunk az embereknek. Olyan épületekben jártunk, ahol hatan vannak egy vizeletszagú szobában: önkényes lakásfoglalók villany és fűtés nélkül a tél küszöbén, patkányok és csótányok között. Lesujtó volt szembesülni a ténnyel, hogy itt élnek emberek, ugyanakkor felemelő élményt jelentett, hogy valamicskét jobbíthatunk a sorsukon.
Mindebből kitűnik, hogy bármit elérhetünk, ha elkötelezetten kitartunk mellette, és teszünk is érte. Efféle csodák naponta történnek – még olyan városokban is, ahol, “nincs furgon”.

(Anthony Robbins)
/ 2006-ban az ünnepekkor az általa alapított nonprofit szervezet már 2 millió embernek juttattott el élelmiszert 35 országban /

2015. június 16., kedd

Rendhagyó nyári vakáció - feladatokkal

Előbb Olaszországban, majd fokozatosan világszerte lett nagyon felkapott az a házifeladat-lista, amit egy apró olasz város, Fermo középiskolájának tanára adott fel nyárra diákjainak. A Don Bosco-i iskola pedagógusa, Cesare Cata ugyanis egy meglehetősen szokatlan feladatlistát talált ki az észak-olasz, tengerparti város fiataljainak.
lista
Kötelező irodalmak vagy megoldandó feladatok helyett inkább életvezetési tanácsokat adott át, egy-egy dolgot, amit ha tehetnek, tegyenek meg a nyáron. A Huffington Post el is érte Catát, aki elmondta, hogy pedagógiai módszerét a Robin Williams által megformált tanár inspirálta a Holt költök társaságából, és szerinte egy nyár olyan spirituális hatással lehet a tinédzserekre, amit semmiféle kötelező gyakorlat nem válthat ki.
És hogy miből állt a lista? Íme:

1. Egy reggel sétálj el a tengerpartra teljesen egyedül!

nézd ahogy a napfény tükröződik a vízen, és gondolj azokra a dolgokra, amiket a legjobban szeretsz az életedben, légy boldog.

2. Próbálj meg használni néhány olyan új szót, amit közösen tanultunk idén!

minél több dolgot tudsz kimondani, annál több mindenre tudsz gondolni. És minél több dologra tudsz gondolni, annál szabadabb leszel.

3. Olvass annyit, amennyit csak tudsz!

De ne azért, mert kell. Hanem mert a nyarak kalandokat és álmokat inspirálnak, ha olvasol, úgy fogod érezni magad, mint a fecskék repülés közben. Olvass, mert ez a lázadás legjobb elérhető formája a számodra (Ha tanács kell, hogy mit olvass, keress meg).

4. Kerüld azokat a dolgokat, helyzeteket és embereket, amiktől rosszul vagy üresnek érzed magad!

olyan helyzeteket és baráti társaságot keress, ami többé tesz téged, akik megértenek téged és akik elfogadnak, úgy, ahogy vagy.

5. Ha szomorú vagy, vagy félsz, ne aggódj!

a nyár, mint minden csodás dolog, összezavarhatja az ember lelkét. Vezess naplót arról, hogyan érzed magad. (Szeptemberben ha gondolod, elolvashatjuk együtt.)

6. Táncolj, szégyentelenül!

Akár egy közeli táncklubban, akár egyedül a szobádban. A nyár a táncolásé, és bolondság lenne ezt kihagyni.

7. Legalább egyszer nézd meg a napfelkeltét!

Maradj csöndben és lélegezz. Csukd be a szemed, légy hálás.

8. Sportolj sokat!

9. Ha valaki elbűvöl, mondd meg neki, annyira őszintén, amennyire csak tudod!

Nem számít, ha nem érti meg. Ha nem értik meg, nincs jelentősége, különben pedig 2015 nyara arany időszak lesz nektek. (Ha ez nem működik, térj vissza a nyolcas pontra)

10. Nézd át jegyzeteidet az óráinkról!

Hasonlístd össze mindazt amit olvastunk és tanultunk mindazzal, ami történt veled.

11. Légy boldog akár a napsütés, és megszelídíthetetlenen, akár a tenger!

12. Ne káromkodj!

Mindig légy udvarias és kedves.

13. Nézz filmeket szívszorító párbeszédekkel!

(Ha lehet, akkor angolul), hogy javítsd a nyelvi tudásod és képességed az álmodásra. Ne érjen véget a film az utolsó képkockával, éld át újra, amikor éled és tapasztalod a nyaradat.

14. Forró nyári éjszakákon álmodj arról, milyennek kéne lennie az életednek!

A nyár folyamán törekedj mindig arra, hogy elkerüld a feladást, és tégy meg mindent, hogy kövesdhesd az álmaid.

15. Légy jó!

2015. április 21., kedd

Èn kis kertet kerteltem

 Ìme, a kertem a felsö teraszról. A fenti részen a fü még éppen csak hogy növöget - bezzeg a virágágyásból úgy kell kitépkedni, de a tavaszi virágok már csodálatosan pompáznak!

 Ez a kis kék párna tavalyról bújt ki, a szikla peremén kúszik lefelé.
 Ö egy kis rózsaszínü párnácska. Szintén a sziklakert része.

A csodatulik egyike. Fogalmam sincs, hogy került ide!
 Belölük több is van, egyike az elsö virágoknak.
 Cirmosszélü. Tavaly 15 gumót ültettem- sajnos csak három virágzik.



 Kétféle sárga. Eredetileg rózsaszínü lett volna :O)
Mininárcisz

 Teltvirágú nárcisz

Fürtös györgyikék fehér -

és kék. 
Ha nem unjatok, majd hozok még képeket, a kertem tombol a tavaszi napsütésben!

2015. április 6., hétfő

Károly, Jézus kistestvére


CHARLES de FOUCAULD

 Károly, Jézus kistestvére
1858. szeptember 15. – 1916. december 1.

Atyám, Reád bízom magam,
tégy velem úgy, ahogy Neked tetszik,
bármi legyen is, megköszönöm.
 
 
Atyám, Reád bízom magam,
tégy velem úgy, ahogy Neked tetszik,
bármi legyen is, megköszönöm.
Mindenre kész vagyok, mindent elfogadok.
Csak akaratod teljesüljön bennem
és minden teremtményedben,
más vágyam nincs is, Istenem.
Szívem egész melegével
szeretlek Téged,
és ez a szeretet késztet arra,
hogy teljesen Neked adjam magam,
mérték nélkül, határtalan bizalommal
kezedbe helyezzem életem;
mert hiszen Te vagy az én Atyám!



1858. szeptember 15-én született Strasbourgban.

Már serdülő korában elveszti hitét. Húszévesen katonatiszt lesz. Algériába küldik. Három évvel később elhagyja a katonaságot és élete veszélyeztetésével tudományos kutatómunkába kezd Marokkóban. A muzulmán hittel való találkozása, az igazság szenvedélyes keresése, unokanővérének tapintatos jósága és barátja, Huvelin atya segítsége újra felfedezteti vele a keresztény hitet 1886. október végén. Megtérése teljes és végleges.

„Amint hittem, hogy van Isten, azonnal
megértettem, hogy nem tehetek mást,
mint hogy egészen érte éljek.”

Fokozatosan felismeri, hogy Jézust követni, Őt szenvedélyesen szeretni annyi, mint azt tenni, amit Jézus tesz: közel lenni a legelhagyatottabbakhoz, a távol lévőkhöz.

„Minden kereszténynek apostolnak kell
lennie, ez nem tanács, ez parancs,
ez a szeretet parancsa.”

1901-ben pappá szentelik. A Szaharába megy, megpróbál egyszerűen barátja és testvére lenni a sivatagi nomádoknak. Nem téríteni szándékozik, hanem szeretni. Egész életével akarja „kiáltani az Evangéliumot”.

1916. december 1-én meggyilkolja egy szenuszita tuareg csapat.

2015. április 3., péntek

Húsvétolunk

Az ismeröseink hamar észrevették, hogy szívesen babrálgatok mindenféle különbözö technikákkal. A képeken látható koszorúk és a kis papírtojások is mind ajándékba készültek. A narancs-sárga ajtókoszorút Herta kapta - szépen illik a sötétkék ajtajára.
 A tojáskák újságpapírból és színespapírból készültek. A Tagesgyerekek vihették öket haza.
Ezt a halványrózsaszín koszorút Steffi barátnöm kapta - ekkor még nem is tudtam, hogy majd mekkora bánat éri, talán egy kis vigasztalást is talál benne, ha ránéz.
Ezen a képen a mi ajtónkat díszítö koszorú látható - pár napra be is kellett hoznom. A kint tomboló 120 km/órás orkán szerette volna magával vinni, de nem adtam. :O)
Itt pedig az idei utolsó húsvéti alkotás. A terítöt a szögedi nagynéném, Lonka készítette és ajándékozta nekünk már jó pár éve. A közepére az IHS jelet én hímeztem bele és a nagyszombati feltámadási szertartásra ezzel a terítövel letakarva visszük majd a kalácsot, a tojásokat és a sonkát az ételszentelésre. Már évek óta szerettem volna egy ilyen takarót, idénre sikerült is megcsinálni. 
A végére marad, hogy mindannyiatoknak áldott, békés Húsvéti ünnepet kívánjak, szeretettel!


2015. március 29., vasárnap

Dagadt cica...


Húsvéti szünet van, egy kicsit körbekalandoztam a neten és így akadtam bele ebbe az orosz hölgybe, Svetlana Petrovába, aki egy nagy kövér vörös cicát dolgozik bele ismert képekbe. Annyira viccesnek találtam, gondoltam, érdemes arra, hogy megosszam Veletek is. A cicát Zarathustrának hívják, saját blogja van. Nézelödjetek, majd látogassatok el hozzá is!








Még több kép itt található.

2015. február 21., szombat

Nagyböjt 2015




Kevesebb test, hogy több jusson a léleknek,
kevesebb zaj, hogy megszólaljon a csend.
Kevesebb beszéd, több (meg)hallgatás, 
kevesebb morcosság, sokkal több mosoly.
Kevesebb én, hogy a Te-ben megtaláljam önmagamat.
Kevesebb elmélet, jóval több gyakorlat, konkrét szeretet-tett.
Kevesebb emberi, hogy megtapasztaljuk az istenit.
Kevesebb természetes, hogy megéld természetfölötti hivatásodat.
Majd helyett, most!
Kevesebb "jól esik", hogy megértsem annak ajándék jellegét 
és megköszönjem azt. 
Kevesebb felesleges idö, hogy hasznára légy az isteni tervnek. 
S mindehhez jóval több ima, hogy Töle tanulva, eröt Töle kérve legalább részben teljesíthessük fogadalmainkat. 

Nagyböjt: 
Tanulni, elmélyíteni, megerösíteni az isteni tulajdonságainkat. 
Ìgy a böjt fogyás, de sokkal inkább gazdagodás, 
lemondás, de sokkal inkább nyereség.
Àldott böjtöt mindenkinek! 

2015. február 4., szerda

9 dolog, amit meg kellene tenni 50 éves kor elött...

 Még hátra van négy évem, da lassan elkezdett fogalkoztatni a korom. Csak le ne késsem...

A Talitán találtam az alábbi jótanácsot és dolgoztam át egy kicsit a magam formájára. A dölt betüs hozzászólások tölem vannak.

 1. Szerezz be egy puha, óriási törölközőt

Egy bizonyos kor után hajlamos lehetsz arra, hogy az ajándékba kapott törölközőket/ágynemüket/abroszokat elraktározd, hogy majd szükség lehet rá. Esetleg, csak akkor veszed elő, ha különleges esemény van, vagy, ha fontos vendéged érkezik. Tudd, hogy te is megérdemled a puha törölközőt. Érezd, hogy mennyire jó érzés a kádból kiszállva egy tiszta új, óriási fürdőlepedőbe burkolózni. Kényeztesd magad, ne halogasd, ne vond meg magadtól a jól dolgokat, mert megérdemled!

2. Égess gyertyákat

A gyertyák sok háztartásban csak dekorációként szerepelnek, és hiába állnak már halomban a szekrényen, a világért sem nyúlnak hozzá. A gyertyák azért vannak, hogy égesd őket, jó illatot és kellemes hangulatot varázsolva a lakásba. A gyertyának az a sorsa, hogy elégjen, hagyd, hogy ezzel boldogságot okozzon. Ugye milyen kellemes a gyertyalángot nézni és elmélyedni? Arról nem is beszélve, hogy az évek alatt megfakult, poros gyertyák nem is annyira mutatósak.

3. Használd a nagymamád kínai/Rosenthal porcelánját

Mégha az esküvői ajándék is volt. (Az volt) Nem érdemes tartogatni, ne porosodjon a vitrinben. Egyszer élünk, élvezd ki, hogy különleges készleted van. Ha csak különleges napokon is veszed elő, de használd őket boldogan. Ilyenkor mindig kicsit az őseid emléke is előjön.

4. Őrizd meg a fotóalbumot, és bővítsd

Minden nagytakarítás alkalmával fennáll a veszély, hogy kidobod a régi képeket, (szó se lehet róla, de a dobozom szépen kigömbölyödött) hiszen azok már úgysem kellenek? Az albumokat sosem szabad kidobni, sőt ajánlatos bővíteni. A mai digitális világnak megvan az a veszélye, hogy emlékeink elvesznek. Nincsenek szem előtt a képeink, sőt nem is tudjuk, hogy mikor és hol készültek. Nyomtasd ki a fontos pillanatokat, és rendezd albumba. Ilyen albumom van a kapott karácsonyi, születéskori, esküvös képeslapokból.

5. Köss békét a múlttal

Nem mindenkinek volt felhőtlen gyerekkora, de a lényeg a megbocsátás. Próbálj a jó dolgokra emlékezni, és elfelejteni azt, ha valami rossz történt. Nem érdemes állandóan a múlton rágódni, mert az a jelenre is rányomja a bélyegét. Jajj, ez nagyon nekem szól! Dolgozom rajta.

6. Hívd fel a legjobb barátod

A gyerekkori barátságok sokszor nem tartanak egy életen át, megszűnnek vagy átalakulnak. De akkor is van az embernek egy legjobb barátja. Mégha rég találkoztál vele, akkor is hívd fel, beszélgessetek. Nem szükséges egy városban, egy időzónában, egy országban laknotok, ahhoz, hogy érezze, hogy vagy, és mindig számíthat rád. Szerencsére ez megadatott nekem. Gyakran beszélünk és találkozunk. Senkit nem szeretek magam mögött hagyni.

7. Tanuld meg jólérezni magad egyedül

Ha most unatkozol, vagy nem tudod lefoglalni magad, akkor hogyan fogsz felkészülni arra, ha tényleg egyedül maradsz? A statisztikák szerint a nők általában többet élnek, mint a férfiak. De megtörténhet az is, hogy a gyerekek kiröppennek, és akkor hisztis öreglánnyá változhatsz. Tanuld meg élvezni az életet egyedül. Jógáz, sétálj, olvass, nézz filmet, foglald le magad kellemesen. Ezen is dolgozom, egyelöre még jól is esik egy kicsit egyedül lenni.

8. Csodálkozz rá egy remekműre

A világban számos különleges alkotás van, amelyet nem érdemes kihagyni. Csodálkozz rá egy világhírű festményre, vagy utazz el egy különleges helyre. Ezeket a maradandó élményeket semmi sem tudja pótolni. Ugyanilyen különleges élmény lehet a napfelkelte is. Ezzel sosem voltak gondjaim.

9. Tudd, hogy sosem késő

Bármibe belefoghatsz, ami örömmel tölt el, bármilyen korban. Remek, köszönöm!

2015. január 19., hétfő

Fehér tulipán...




Nikiforosz Vrettakosz: A tulipán

Mert hát megeshet, hogy az éj kellős közepén
betoppan hozzám Jézus Krisztus. Vagy első
unokaöccse. Esetleg
édesanyja húga, vagy édesapja.
Avagy egy bőrig ázott hegyipásztor,
akire ráesteledett. Kell hát ez a tartalék
fekhely otthonomban.
Bérleti díját egy életre előre kifizette nékem
maga az Isten:
belém ültetett egy fehér tulipánt -
a szeretetet.

 A verset Csutkaildánál találtam, köszönöm!
45 használható jótanács



Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer újságírója írta a következő tanácsokat. Èrdemes végigolvasni. Majd mindegyikkel tökéletesen egyetértek. Ezeket vastag számmal jelöltem.

"Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer":

1. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.
2. Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.
3. Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
4. A munkád nem ápol majd ha megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot.
5. Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.
6. Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.
7. Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.
8. Haragudhatsz Istenre, elviseli.
9. Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.
10. Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.
11. Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.
12. Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.
13. Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól.
14. Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.
15. Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, Isten nem pislog.
16. Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.
17. Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.
18. Ami nem öl meg, az valóban erősebbé tesz.
19. Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki   mástól.
20. Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.
21, Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt, vedd fel a drága fehérneműd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.
22. Készülj fel mindenre, majd sodródj az árral.
23. Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.

24. A legfontosabb nemi szerv az agy.
25. Csak te felelsz a saját boldogságodért.
26. Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
27. Mindig az életet válaszd.
28. Mindenkinek mindent bocsáss meg.
29. Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
30. Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.
31. Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
32. Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.
33. Higgy a csodákban.
34. Isten Isten miatt szeret, nem azért aki vagy, vagy amit tettél.
35. Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.
36. Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.
37. A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.
38. Végül csak az számít, hogy szerettél.
39. Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.
40. Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, beérnénk a sajátunkkal.
41. Az irigység időpazarlás, megvan mindened ami kell.
42. A legjobb még csak most jön.
43.,Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
44. Engedj.
45. Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.

Csak fogadd meg, és máris valamivel boldogabb leszel. Ennyi! :)


2015. január 13., kedd

Mert igenis vannak angyalok...


Napok óta öket hallgatjuk, nézzük, dúdoljuk. Megosztanám Veletek is, hogy Ti is gyönyörködjetek bennük. One Voice Children´s Choir - a weboldaluk itt található.
A szöveget idemásolom, hátha valaki szeretné:

There are times when you might feel aimless
You can't see the places where you belong
But you will find that there is a purpose
It's been there within you all along and when you're near it
You can almost hear it.

[Chorus]
It's like a symphony just keep listening
And pretty soon you'll start to figure out your part
Everyone plays a piece and there are melodies

In each one of us, oh, it's glorious

You will know how to let it ring out as you discover who you are
Others around you will start to wake up
To the sounds that are in their hearts
It's so amazing, what we're all creating

[Chorus]
It's like a symphony just keep listening
And pretty soon you'll start to figure out your part
Everyone plays a piece and there are melodies
In each one of us, oh, it's glorious

[Bridge]
And as you feel the notes build higher
You will see

[Chorus]
It's like a symphony just keep listening
And pretty soon you'll start to figure out your part
Everyone plays a piece and there are melodies
In each one of us, oh, it's glorious


Ès ha mégnem unjátok (mert mi még nem és egyre többet találunk a neten belöle):

2015. január 6., kedd

Tél - a kardinális pinty



Karácsony után pár nappal végre megérkezett hozzánk is a várva-várt hó. 6 napon keresztül csak esett, esett, mintha sosem akarná abbahagyni. A végén 60 centi vastag takaró borította Salzburg városát, alaposan megnehezítve a közlekedést.  A gyerköceink a vendég fiúkkal együtt embernagyságú hóembert építettek, hófalat a parkoló és a kert közé, délutánonként nagyokat szánkóztak a mellettünk lévö park dombos lankáin. Ma végre síeltünk is, a pályán ugyan már eléggé megfogyatkozott a fehér csoda, de azért nagyon élveztük a friss, tiszta, hideg levegön való mozgást. 

A Pintereströl ezeket a csoda kismadaras képeket hoztam, nekem a tél valamiért ezeket a kardinális pintyeket jelenti a hófehér háttérrel. Èletben nyáron láttam öket, etettük is öket földimogyoróval, de igazán télen mutatnak. Sajnos csak Èszak-Amerikában élnek, így be kell érnem a fotókkal.
Gyönyörködjetek Ti is bennük!