2010. december 30., csütörtök

Happy New Year (ABBA)


Mindenkinek nagyon boldog, békességes, sikeres új eszetendöt és jó egészséget kívánok 2011-ben!!!

2010. december 22., szerda

Àldott Karácsonyt!!!


A lányok fényképével és egy még gyorsan elkészíthetö süti receptjével szeretnék minden kedves errejárónak nagyon boldog, áldott és békés Karácsonyt kívánni!


KARÁCSONYI SÜTEMÉNY

Hozzávalók és elkészítés:

Végy 1 kg meleg szeretetet,
szitáld át a türelem szitáján,
nehogy pletykamag kerüljön bele.

Adj hozzá egy liter bátorságot,
3 dl szorgalmat és 1 dl jóságot.

Gyúrd össze 1 tojásnyi kedvességgel,
és takard be tiszta jókedvvel.

Ha megkelt, süsd meg a kitartás tüzénél.
Szórd meg vidám mosollyal és tegyél rá
pár csepp megfontolást.

Aztán vágd fel sok-sok darabra,
hogy mindenkinek jusson belőle,
aki szeretetre éhes!

Zsuzska

2010. december 16., csütörtök

Téli vers/ Rilke Advent


Es treibt der Wind im Winterwalde
die Flockenherde wie ein Hirt
und manche Tanne ahnt wie balde
sie fromm und lichterheilig wird;
und lauscht hinaus. Den weißen Wegen
streckt sie die Zweige hin - bereit
und wehrt dem Wind und wächst entgegen
der einen Nacht der Herrlichkeit.


Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

Rainer Maria Rilke
Fordította Fodor András

Hancusunknak kell megtanulnia ezt a verset németül. Szerintem vele tartok - magyarul!

2010. december 13., hétfő

Advent

Az alábbi írást valamikor úgy 25 éve követtem el, most újraolvasva egy szót sem javítottam benne. Különös érzés volt kamasz önmagammal a találkozás. Szeretettel nyújtom át Nektek!


Advent

Borongós, szomorú decemberi délután. Csenge megállt az emberekkel zsúfolásig megtelt téren és várt. Figyelte a mellette elzúduló tömeget. Mindenki sietett valahova, taszigálták egymást, az aluljáróból özönlött a sok ideges, fáradt ember. Néhányan megálltak egy könyvárus elött, páran újságot vásároltak, kapkodva válogattak a kipakolt holmik között, majd újra elvegyültek az emberáradatban.
A kislány azonban türelmesen álldogállt. Nem sietett. Ùgy érezte, nem szabad megsértenie ezt a hangulalot. Szinte bármelyik pillanatban eleredhet a hó, felidézve a régi karácsonyok illatát, a nagy várakozás döbbenetes titkát. Páran nekisodródtak, ezért egy virágláda mellé húzódott. A szürke betonkockában csupasz föld volt, néhány elhasznált villamosjegy, cigarettacsikk. Nyoma sem volt a friss virágoknak, amik nyáron díszítették.
Csenge nézte az embereket. Munkások, csomagokkal megrakott asszonyok, aktatáskás férfiak siettek el, némelyiket elnylte az aluljáró, sokat a zsúfolt autóbuszok vittek otthonuk felé. Meglepö volt a sok lödörgö, beszélgetö fiatal. Ùgy tünt, idötlenek, Csenge sajnálta öket. Ez nem az ö várakozása volt, csupán idötöltés. A drága percek pazarlása. Üres, kiégett arcokat látott, drága, divatos ruhák felett. Eröltetett mosolyokat, túljátszott gesztusokat.
Hirtelen összerezzent. A mellette álló standon egyzsrecsak feharsant egy megnetofon. Réges-régi karácsonyi dallamot bömbölt a tömeg felé. A kedves hangok most durvák, eröszakosak voltak, a kislány csalódottan indult el, szemben az áradó emberekkel. Messzebb érve halkan dúdolni kezdte a dalt, újra elfogta a csendes várakozás hangulata.
Elsétált egy kivilágított áruház elött. Az ajtó két oldalán feldíszített fenyök álltak, beljebb egy szánalmas Mikulás próbálta a nyügös gyerekhadat szórakoztatni. Nekik már nem a Kisjézus hozza az ajándékokat – gondolta Csenge. Eszébe jutottak az izgalommal és kérdésekkel teli régi karácsonyok s lassan továbbsétált. Egyre hidegebb szél támadt, s mintha maga sem gondolná komolyan, egy-egy hópihe is eltáncolt a kislány kipirult arca elött. Mire a Metró aluljáróhoz ért, a hó már látható csík volt az út peremén.
Az aluljáróban a huzat összekócolta a haját és a fülledt kocsiban kigombolta a kabátja felsö gombját. Mialatt a buszhoz igyekezett, meglátta a virágos nénit. Szegény, mindig itt álldogált, hol pár kókadt rózsával, tavaszon hóvirágot árult, ilyenkor télen pedig fenyögallyat és fagyöngyöt. Reggeltöl estig itt vár, szinte idötlenül, látszott, senki nem várja haza.
Csenge megállt és vett egy csokrot. Tétovázott, melyiket válassza, végül a fehérek közül vett ki egyet. Lassan szállt fel a buszra, majdnem üres volt még. Odakinnt egyre inkább szakadt a hó. Összefüggö fehér takaró borította a járdát s az utat, csak aza autók hagytak maguk után két fekete csíkot. A kislány elgondolkodott, úgy érezte, mennyivel szebb lenne, ha szánon repülhetne. Mire leszállt a buszról, már sehol sem látszott az aszfalt. Boldogan rugdosta csizmája orrával a havat. Mellette egy férfi futott el, pórázon vezetve egy viháncoló kutyát, ez néha belehemperedett a hóba, majd megrázva magát tovaábbrohant. Csenge elmosolyodott. Egy édesanya jött szembe két kicsivel. A gyerekek boldogan hancúroztak, hógolyókat gyúrtak, topogtak, s vidáman ütögették össze a mancsukat. Sapkájukon mókásan röpködtek a pomponok. Egy idös pár lassan csoszogott elöre a csúszós úton. A halvány lámpafényben látszott: arcuk kipirult, szemük vidáman csillog.
A hópelyhek kavarogtak, táncoltak a már teljesen besötétedett égböl. Az autók lassan, szinte hang nélkül suhantak az úton, a hazatérö emberek is megfontoltan lépkedtek útjukon. Megszelídült a világ.
A hóesés megszelidítette a rohanást, a türelmetlenséget, az utcazajt.
Békesség hullott a földre.
Csenge csöndesen lépdelt hazafelé. Otthon majd meggyújtja a koszorún a három gyertyát és hálát ad a délutánért. Elmeséli mi mindent látott, hallott, érzett, gondolt.
Ès Jézus idén is megérkezik Betlehembe.
Hiszen vannak, akik várják!

2010. november 30., kedd

Szeretethimnusz karácsonykor II.

Már tavaly is beírtam, de nem lehet elég sokszor. Legalábbis, ami engem illet, hajlamos vagyok bepörögni, elszállni a terveimmel, kicsit tovább és még tovább húzni, nyúzni, hátha még egy programmal, dísszel, vendégséggel, ajándékkal, bármivel több belefér...

Karácsonyi szeretethimnusz (Az 1Kor 13 karácsonyi változata)

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő, vagy cukrász. Ha a szegény-konyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket zengek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg,miről is szól a karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát. A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van. A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni. A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni. A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad.


Sapkás :O)


2010. november 28., vasárnap

Advent



Harmatozzatok, magasságos egek, s a felhők hozzák az Igazat.
Ne haragudj ránk, Urunk,
és ne emlékezzél többé gonoszságunkra;
íme, elhagyatottá lőn a Szentek városa,
pusztasággá Sion,
és árván maradt Jeruzsálem,
a te szentségednek és dicsőségednek lakóháza,
ahol atyáink téged dicsőítettek.

Vétkeztünk, s mint a tisztátalanok olyanná lettünk,
mint a falevelek, földre hulltunk,
Íme, gonoszságaink, mint a szélvész elsodornak minket;
elrejtetted előlünk arcodat,
és önnön gonoszságunk markába adtál minket.

Lásd meg, Urunk, a te néped sanyarúságát,
és küldd el az Eljövendőt.
Küldd el a Bárányt,
a földkerekség Urát,
küldd el a kősivatagból Sion leányának hegyéhez,
hogy elvegye rólunk fogságunk igáját.

Vigasztalódjál, vigasztalódjál én népem!
Hamar eljő üdvösséged.
Miért merülsz a gyászba?
Miért fog el ismét a fájdalom?
Ne félj már!
Megmentelek téged,
mert én vagyok a te Urad és Istened,
Izrael Szentje, a te Megváltód.

2010. október 23., szombat

Kincseim


Ahogy már korábban is írtam, a foglalkozásom Tagesmutter - Nappali anyuka. Idén öt ilyen kis tündérre vigyázok az otthonunkban. Másfél és három év közötti nagyfiúk és nagylányok. Nos, nem unatkozunk egymással!

2010. október 10., vasárnap

Rómában a Máltaiakkal

A múlt héten egy hetet tölthettünk Rómában.

Stephannal több mint húsz éve vagyunk a Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei - annak idején igy is ismerkedtünk össze. A római utunkat is ök szervezték meg, mint minden 5évben egyszer. Kb 400-an voltunk jelen, ebböl 120 beteg, mozgássérült, vagy értelmi fogyatékos, esetleg tolókocsis. Az ö ellátásuk a máltai önkéntesek feladata volt. Vonattal utaztunk, Rómán belül buszokkal szállítottak minket. A programban szerepelt a négy fötemplom- Szt. Péter, Szt Pál, a Lateráni Bazilika és a Santa Maria Maggiore meglátogatása, de Szentmisét ünnepeltünk a Pantheonban és a Domitilla Katakomba bazilikájában is. Voltunk a Pápai audiencián. A Vatikán kertjében piknikeztünk.

Az Aventinusz híressége, a Máltai lovagok villájának kertjében grillpartit készítettünk elö. Stephan munkában:

Zsuzsi munkában:

A legkedvesebb betegem, majd 15 éve jóbarát: Christopher

Két szerzetesnövér:

A lányokról karikatúra készült, amit aztán a Papa kapott meg ajándékba.

Turisták Rómában:


Egy kedves kép, galamb a Piazza Navonai szökökúton.


Végül egy csoportkép, a 7 sz. csoportról.

2010. szeptember 15., szerda

2010. szeptember 14., kedd

Merj!

2010. szeptember 7., kedd

Nyaraltunk V.

Nos, ezennel elérkeztem az idei utolsó nyaralós beszámolómhoz. Mint ahogy eddig már háromszor, idén is megszerveztük a Nagy Családi Nyaralást. A téma ezúttal Egyiptom volt:

Enikö, az Egyiptológus ismerös segítségével készítettünk múmiákat:


Agyagból elkészitettük az ösi egyiptomi jelképeket: szkarabeuszt, ibiszmadarat

Nagyokat fürödtünk a Pócsmegyeri tóban:

Lehetett pacigolni:

Természetesen volt tábortüz is:

A kincs a piramisban volt elrejtve:

Idén is jó sokan voltunk:

Köszönjük, jó volt Veletek!

2010. augusztus 30., hétfő

Nyavajgás


Nos, mindenkitöl elnézést kérek, a bejegyzésem ma nem lesz túlterhelve információkkal.
Mindössze annyi történt, hogy elveimmel ellenkezve MÈGIS zoknit húztam. AUGUSZTUSBAN! Mellesleg lájtosan fáj a torkom és folyik az orrom. El vagyok keseredve. Idén nyáron kettö hét nyár jutott nekünk, a többi esös, hüvös, szeles, taknyos, magyarán megmondva: trágya idö volt.
Vigasztalásul felteszek pár szépséges öszi fotót, hátha mégis találok valami reménykeltöt azon a tényen, hogy odakinnt 8 fok van és megállás nélkül szemerkél az esö.


2010. augusztus 26., csütörtök

Nyaraltunk! IV.


Anyukám a csodálatos Alföldön lakik, rengeteg napsütés, homok, a kertjében kút, víz, sok sár, sok-sok sár. Gyerekek. Sáros gyerekek. Nagyon sáros gyerekek. Jó volt.

2010. augusztus 16., hétfő

Nyaraltunk! III



Az idén nyáron három csodálatos napot töltöttünk el a sógornöm családjának olaszországi birtokán. Bolzanotól nem messze, fenn a hegyek között, egy tipikus kis olasz faluban áll a házuk. A család a 13. századig vezeti vissza a családfájukat, grófi ranggal büszkélkedhetnek. Akarom mondani, büszkélkedhetnének, de nem teszik. A környezö birtokaikon almát termesztenek, ezzel adnak munkát egy jó csomó embernek. Nagyon kedves, közvetlen emberek, nagyon jól éreztük magunkat.
A kép a felsö kertben készült.


A képen a nappali egyik részlete - az ösök festményeivel látható.

2010. augusztus 11., szerda

Waldorf babák


Az alkotós blogomban részletesebben is bemutatom az új barátainkat! Paul, Rozina és Marilli egy háromnapos továbbképzésen születtek júliusban.

2010. augusztus 10., kedd

Annyira édes!!!


Jövök Nektek millió képpel, beszámolókkal, de ma ennyire tellik! Csak mert annyira ééédes!!!

2010. július 8., csütörtök

Búcsúzunk

Egy újabb fejezet kezdödik Hannah életében és egyben egy másik lezárul. Véget ért a négy év alsótagozat, a Középsönk is gimnazista lesz szeptembertöl. Az osztály az egyik nagyszülö tóparti házában ünnepelte a búcsút. Akarom mondani, a szülök a házban illetve a kertben, a gyerekek pedig a vízben. Az ünnepség délután háromkor kezdödött, akkor a csapat egy emberként beugrott a tóba, majd úgy hat körül kiugrottak, féllábon bekapott mindenki egy-két-hár´ virslit, kis kenyeret, sütitkét, majd visszaugrott a vízbe. Nyolc körül sikerült öket újra kiimádkozni, mert akkor már nem láttuk öket és azt gondoltuk, ha eddig még mind megvan, most már ne veszejtsünk el egyet sem. Persze az ünneplés, evés-ivás, beszélgetés, játék folyt tovább, végül éjfélkor kerekedett fel a társaság nagyja.
A mi grillmesterünk, Stephan:

A tanári kar: Az angoltanárnö, a kézimunkatanárnö és a tanítónénink


2010. június 21., hétfő

Táncoltunk!

A Középsö és a Kicsi már harmadik éve táncolnak egy történelmi tánccsoportban. Az idén a tanárnénijük nemzetieségi táncokat is tanított nekik, többek közt görög, szerb, söt magyar néptáncot is. A hétvégi bemutatón egy szirtakit láttunk tölük, egy osztrák polkát, egy bolgár horo-t és egy orosz trojkát. Kár, hogy a zenét nem tudom mellékelni, az egész közönség tapsolta velük!




2010. június 17., csütörtök

Látogatás a gazdaságban

A munkahelyem (TEZ) látogatást szervezett a gyerekekkel egy parasztgazdaságban. Reggel 9-kor volt a találkozó a gazdaság parkolójában. Öt kolléganö jött el, összesen 21 kisgyerekkel. A gazdasszony elöször a tehénistállót mutatta meg nekünk. A bejáratnál egy háromhetes kis boci fogadott minket.


Beljebb lapátokkal lehetett a frissen lekaszált füvet az állatoknak adni. Nicki azonnal felcsapott gazdának!


Késöbb a traktort is ki lehetett próbálni.
Nyuszikat is lehetett simogatni:

A program végén a gazdasszony frissen fejt tejjel és vajaskenyérrel vendégelt meg minket.

Engem személy szerint lenyügöz, hogy egy ilyen nagy város, mint Salzburg, kellös közepén léteznek még mindig gazdaságok, ahol még mindig megéri 30 tehenet tartani, és ahol ugyan a gazda csizmája tehéntrágyás, de a ház mellett konyhakert ÈS úszómedence található. A gazdasszony a helyi iskolában háztartástant és konyhakert-tantárgyat tanít, az iskolásoknak saját földecskéjük van, amit maguk müvelnek. A krumplibetakarítást grillezéssel ünneplik meg! Ezek a gyerekek nem bezacskózva ismerik a baromfit és bizony megfogják a kapa nyelét is, ha úgy adódik.
Isten áldja meg Stoibergut házanépét, adjon nekik egészséget, eröt és kitartást, hogy még sokáig nevelgethessék a városi népek csemetéit!