Lassan kialakul egy majdnem normálisnak mondható napi rutin, Julia tanul, mint egy gép. Ma még futni is volt Tammieval, söt a Napra is sikerült kiimádkoznom. Èn mióta itt vagyunk bezárva, még egy pillanatig nem unatkoztam, hosszú to-do-listám van és csak attól rettegek, hogy minnél több idönk maradjon erre. Aki idöt nyer, életet nyer, mondta Ili barátnöm, és most a saját börömön érzem, mennyire igaza volt.
A kertem egy katasztrófa. Nem is tudom, hogyan tudnám rendbehozni, ha nem lenne ez a kényszerszünet. Ma jó 2 órát kapirgáltam kint és igazából csak az ovi miatt hagytam abba. Ami viszont katasztrofálisan sikerült. A drága gyerekek ennek ellenére nagyon élvezték. Muszáj valami megoldást találnunk arra, hogy mindenki egyszerre lehessen jelen, most ezen dolgozunk.
Anyósomékkal is beszéltünk, ma lettek 50 éves házasok. Többé-kevésbbé van elképzelésem róla, hogy mennyi 50 év. Sok. Ès szemmel láthatóan boldogok. Remélem, és imádkozom érte, hogy még sokáig azok legyenek, szerencsére náluk már kijárási tilalom van, ülnek a fenekükön.
A nap öröme volt még, hogy belefutottam a ferencesek online miséjébe. Nagyon megnyugtató érzés volt, holnap is megpróbálok idöben leülni. Pedig ma már jobban ment a virtuális böjt. Ezt találtam ki ugyanis, hiszen ez esik a legjobban a nehezemre. Holnap újra nekirugaszkodom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Sajnos sok megjegyzést hagyok észrevétlenül, ezért állítottam be most a jóváhagyás-módot. Remélem, így mindannyian jobban járunk!?
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.