2010. március 15., hétfő

Március 15.

Március 15.

Amikor még kis kardigánban, zokniban, szandálban mentünk a Bem térre, kis, magunk gyártotta zászlókkal, Anyukám varrta kokárdával... Aztán késöbb, amikor nem volt szabad mégcsak beszélni sem róla. Aztán az a szégyenletes év...
A lányok nem nagyon értik, hogy nekem miért határ ez a nap... Mindenféle értelemben...

6 megjegyzés:

  1. Még a kilencvenes évek elején részt vettem egy március 15-ei "nagybudapesti" ünnepségen. Nagyon sok ember vidáman, beszélgetve sétált át a Parlamenttől a Múzeumig, az egyik helyszínről a másikra. Én szeretném, ha ez megismétlődhetne...

    VálaszTörlés
  2. Attól tartok, hogy amíg a sok párt külön kis megemlékezéseket tart, erre nem fog egyhamar sor kerülni. :O(
    Èn annak idején - mikor is lehett ez? - csak 1994-ben lehet, mert Boross Péter volt a miniszterelnök - a nagy központi ünnepségen énekeltem a kórusban a Múzeum lépcsöjén. Fantasztikus volt a hangulat!

    VálaszTörlés
  3. Nekem is a fentiek hiányoznak. Sosem volt kérdés, hogy mentem, mentünk. Most már az sem kérdés, hogy nem megyünk. :(

    VálaszTörlés
  4. Milyen kár! Amit a kommunizmus sem tudott elvenni tölünk, azt a nagy szabadság megtette. Mennyi ember öröme veszett el....

    VálaszTörlés

Sajnos sok megjegyzést hagyok észrevétlenül, ezért állítottam be most a jóváhagyás-módot. Remélem, így mindannyian jobban járunk!?