Amikor én még kislány voltam, nagy divat volt emlékkönyvbe írni. Verseket, idézeteket jegyeztünk be, rajzoltunk hozzá, aki tehette, az akkor még ritkaságnak számító matricát is ragasztott bele. Még megvan az emlékkönyvem, sokan már nincsenek is velünk, akik beleírtak, még többjüket elsodorta mellölem az élet, de lapozgatni mindig nagyon nagy örömet okoz. Az emlékeimet cipelem magammal, kevesebb lennék nélkülük.
Szedd a tavasz virágait
Egy csokorba össze!
Rózsát tégy és nefelejcset
Egyet-egyet közbe.
Tekints néha e pár sorra,
Látni fogsz a múltba.
Eszedbe fog jutni
Ki e pár sort írta!
Ehhez az emlékhez készítettem a képet.
Én is úgy szeretem visszaolvasni őket!
VálaszTörlésMindig szeretettel gondolok vissza arra, aki írta!:)