2013. június 25., kedd

Tabu témákról nyíltan I. - Avagy elmélkedés a homoszexualitásról

Drága Csillagos blog-barátnöm újabb izgalmas témát vetett fel a blogjában. Kérlek, mielött elolvasod az én bejegyzésemet, látogasd meg Öt, hogy képben legyél. Az én gondolataim az ö írására születtek meg, nélkülük talán különösnek tünnek.

Hosszú válasz lesz, elnézést érte, de ez tényleg nagyon fontos téma!
Nagyon nehéz dolgunk van nekünk keresztényeknek manapság. Minden irányból agymosásnak vagyunk kitéve. 

Vegyük példának kedvenc sorozatomat, a Grace kilinikát. Szimpatikus, emberileg topon levö, fiatal orvosnöröl kiderül, hogy a kolléganöjébe szerelmes. A családja persze tiltakozik, de öket lassan meggyözve a nézö is szimpatizálni kezd velük, drukkol nekik, végigizguljuk a gyermekük születését (akit mellesleg egy férfi kolléga nemz – akaratukon kívül), majd könnyezünk a romantikus esküvöjükön – mindketten hófehérben, ami a tisztaság színe (lenne), és magunkban elítéljük az Anyát, aki tiltakozása jeléül nem jelenik meg az ünnepségen – amit ráadásul – pap, lelkész, szerzetes hiányában az egyik orvosnö tart. A másik szimpatikus szereplö a kórház melletti bár tulajdonosa, a megértö és mindenkit meghallgató Joe, aki a hálaadási ünnepségre a barátját hozza el. A barát kicsi, ázsiai és nagyon csinos. Azonnal szívünkbe zárjuk öket. A sorozat nyolc éve alatt a kórházban több olyan beteget kezeltek, ahol a partner azonos nemü volt és kivétel nélkül példamutatóan ápolta társát, gondoskodott róla. (A magam és a sorozat védelmére azért el kell mondanom, hogy más témákban pozitívan is „agymosnak“, például soha nem látunk benne senkit cigarettázni, az élet mindenekfeletti védelmét sugallják, az abszolút föszereplö a házassági ígéret minden körülmény közötti betartását hirdeti, az alkoholizmus elleni küzdelem is kifejezetten pozitívan van beállítva, végül a család, mint abszolút követendö példa jelenik meg.)
Vajon ki találta ki, hogy az Isten és ember közötti szövetség jele, a szivárvány legyen a homoszexualitás nemzetközi zászlója? Pozitív töltetü jelkép, még egy kisgyerek is szívesen azonosul vele, nem beszélve a fiatalokról. Nagyon résen kell lennünk! 

Ès most a kérdésröl:
Csillagos! Lekvár-válaszról írsz, hogy milyen szép és tarka ez a világ, a különbözöségünk teszi szép színessé – innen egyébként a szivárvány zászló. Igen, más egy fekete börü, egy kínai, mások a szöke finnek, a vörös írek. Ez szép, mert természetes. Vannak kicsik, nagyok, termetesek, aprócskák. Változatos az emberi faj, és ez jó így. A férfi és a nö kapcsolatából még tarkább és változatosabb gyermekek jönnek világra. De CSAK férfi és nö szerelméböl, egyesüléséböl. Minden más csak praktika, utánzás, az Isten teremtö erejének megcsúfolása. Ès szerintem itt a válasz.
Addig, amig egy férfi egy férfit szeret és csendesen, egymás mellett élve megöregszenek (ahogy nagymamám falujában a helyi orvos és a barátja – mindenki elfogadta öket és a kapcsolatukat), ahogy két nö életközösségben éli le az életét, nekem semmi bajom sincs velük. DE: én nem megyek ki a férjemmel az utcára csókolózni, nem mutogatom magam stucctollakkal egy teherautó platóján, nem ordibálom a város föterein, hogy gyereket akarok adoptálni, hanem hazamegyek és a férjemmel ágybabújva, úgy, ahogy azt a Teremtö Atya annakidején kigondolta, megvalósítjuk a tervét. A Ti nénibácsitok is maradna otthon, húzna ott magára csipkés hálóinget a párja örömére, nem szólnék egy szót sem. De azzal, hogy kimegy így az utcára, engem megbotránkoztat. Bandikát is, Bálintot is és még sok romlatlan kisgyereket. Ès mint tudjuk, aki egyet is a kicsinyek közül megbotránkoztat… (Máté 18.6-7) 

Mit mondok én a gyerekeimnek? Azt, hogy ha kiderül róluk, hogy leszbikusok, attól mi még ugyanúgy fogjuk öket szeretni az apjukkal, de egy elemi normális viselkedést akkor is el fogunk töle – tölük várni. Mellette leszek, hogy támosgassam, de ne várja el, hogy csinnadratta mellett ünnepeljem. Hozza csak haza, akit szeret, majd legfeljebb négy lányunk lesz - de a szabályainkat továbbra is tartsák be. Ès közben azokat szerencsétleneket, akik az utcán parádéznak, ugyanúgy sajnálni fogom, mint a mutogatós bácsit, aki mint tudjuk: beteg és kezelni kell….



3 megjegyzés:

  1. Máté unokaöcsém, keresztfiam (21 éves egyetemsita) válasza a Facebook-on:

    Engem személy szerint ebben a kérdésben mindkét "oldal" szélsőségei irritálnak. Nem értem a homofóbok konstans fröcsögését, miként a magamutogató melegeket is röhejesnek tartom. Ugyanakkor ezért lehet nem fogsz szeretni, de én engedélyezném a melegházasságot; mivel ők melegnek születtek, ezért úgy gondolom, hogy Isten számukra teljesen egyenlő jogokat és feltételeket biztosítana, ha ő volna még a földi jogalkotó. Emellett házasságot az ő köreikben is a konzervatívabbak kötnének és mint tudjuk, egy a tábor, egy a zászló (:D), szolidaritást kéne mutatnunk az ilyen jellegű törekvéseik irányába. De hamarosan túljut szerintem ezen az emberiség, miként a nők egyenjogúságát sem sokan kérdőjelezik meg manapsag. VISZONT AZ ÍRÁSODRÓL: szerintem is vicces, hogy az amerikai filmekben minden kisebbségi szereplő mintapolgár, na de arra azért gondosan ügyelnek, hogy 2 mondatnál ne legyen nagyobb szerepük, stb... s tetszett az is, hogy elfogadnád a gyerekeid homoszexualitását - hihetetlen, hogy mennyien nem tudnák, sok emberrel beszéltem már erről! - Összességében tehát szerintem helyes a hozzáállásod, bár nem mindenben értünk egyet, de az már inkább a vallás értelmezésével kapcsolatos. Egyébként egy SZDSZ-es "típusú" kamuliberális számára szerintem ígyis-úgyis homofóbnak minősülnél, a "rendpárti" követelményeid miatt, amik véleményem szerint teljesen jogosak és természetesek--> (ezt csak valamelyik lányod elkepzelt barátnőjével kapcsolatban). bocsánatot kérek a kisregényért!

    Még egyszer nagyon köszönöm a választ, hálás vagyok érte!

    VálaszTörlés
  2. Luca unokahúgom, 22 éves medika válasza a Facebookon:

    Szia Zsuzsi!
    Nagyon tetszett, az írásod! Én maximálisan egyetértek azzal, hogy mind a homo, mind a hetero erotika magánügy, semmiképpen sem közterületre, kiváncsi szemek elé való. Ahogy én nem provokálok a heteroszexualitásommal, úgy elvárom, hogy engem se provokáljon senki a homoszexualitásával.
    Mivel a házassági fogadalom az Úr színe előtt köttetik, és nem csak véd, dac, de gazdasági szövetség is, ezért én ezt meghagynám a hetero pároknak. A gyermeknevelés nehéz kérdés, mármint jogilag szabályozni, mert érzelmileg egészen biztos vagyok benne, hogy egy szerető kulturált meleg pár ezerszer ideálisabb gyermeknevelő, mint egy nevelőintézet.
    A tv, rádió, internet agymosásáról csak annyit, hogy ez a szülő felelőssége, egyik legkomolyabb feladata, hogy megtanítsa a média helyes kezelésére és befogadására a gyereket.
    Puszi:)

    Neki is nagyon köszönöm a választ, érdekes aspektus, amit a gyereknevelésröl gondol.

    VálaszTörlés
  3. Ùjabb válsz érkezett a Facebookra. Ildi a ferenceseknél felettem járt, tanítónö és négy gyermek Èdesanyja. Férjével, Péterrel éppen mostanság lettek nagyszülök!
    Szia Zsuzsi!
    Gondoltam, hogy kíváncsi leszel ebben a témában a véleményemre, de nem volt annyi időm, hogy elolvassam az egészet! Most megtettem, és azt hiszem, én leszek a legkonzervatívabb ebben a témában.
    Az elsődleges, hogy úgy kell nevelni gyermekeinket, hogy a fiú fiú legyen, a lány az lány! A fiú ne legyen kiskorában fürtös, hosszú hajú, ne akarjunk rózsaszín inget adni rá, ne babát vegyünk neki, hanem autót, lássa az apját, aki udvarias a nőkkel szemben, fúr-farag otthon, férfias munkákat végez, stb. A lány járjon szoknyában, babázzon, lássa az édesanyját, aki süt, főz takarít, házi munkát végez, stb. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a férjem soha nem főz, és hogy én nem vágom le a füvet, de mindenki a maga helyét foglalja el a családban.
    A másik, mi nem nézzük ezeket a lüke sorozatokat (már megbocsáss, nem akarlak elítélni), és szóvá tesszük a gyerekeinknek is, hogy nem értéket közvetít. Pontosan azért, amit Te is írtál, hogy egy idő után már nem is veszi észre, hogy valami nem stimmel. Pont ezt akarják elérni!! Erre mennek a reklámok, erre a filmek, erre a "rajzfilmek" (ahol a gonosz a szeretni való). Ezt érik el azzal, hogy a melegek házasodhassanak. Most még csak házasodnak, aztán majd gyereket nevelnek. De kérdezem én, milyen nemi identitással??? Régen is voltak melegek, de ahogy azt többen írták, csöndben, magukban elintézték ezt a dolgot, nem pedig magamutogatással, hogy még az is elgondolkozzon ezen a témán, akinek nem kéne, mert egyébként nem "betegen" született, csak éppen ma ez a sikk!
    Azért el kéne gondolkozni azon, hogy ma tényleg ennyi "beteg" ember születik? Vagy mondjuk ne betegnek, hanem másnak? Vagy csak bizonyos érdekkörök azt akarják elérni, hogy a család, mint olyan teljesen megszűnjön?
    A házasság egy férfi és egy nő ÉLETRE szóló kapcsolata. A házasságban megígérik, hogy a születendő gyermekeket elfogadják, és vallásosan nevelik. Na most milyen gyereke születik két férfinak vagy két nőnek?? És milyen hitre nevelik? A fejlett országok egyébként előbb-utóbb eltűnnek a Föld színéről, ha ez így folytatódik tovább!
    Az a baj, hogy ma túl liberálisan állunk a dolgokhoz. Nem csak ehhez, hanem mindenhez. És nem vagyok benne biztos, hogy jó irányba mennek a dolgok. Amikor még mi 25 évvel ezelőtt házasodtunk, a többségnek az volt a "helyes", hogy nem éltünk "próbaházasságban". Nagyanyáink meg mégannyira se. És kérdezem én: ma, amikor a legtöbb fiatal már egy ideje együtt él a házastársával, és úgy házasodik, tartósabbak a házasságok? Kevesebb a válás, mert már kipróbálták, és "működött"? Egy frászt! Sokkal több a válás, a gyerekek valami iszonyatos zaklatott "családi" életben nőnek fel: én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk!! Apás hét van, anyás hét van. Az egyik tanítványom azt mondta, neki három apja van: egy igazi, egy szélhámos, és a mostani!!! Most csoda, hogy ezek a gyerekek azt se tudják, mi a női és a férfi szerep? Hogyan kéne kinéznie egy normális családnak? És ezek a gyerekek majd "családot" fognak alapítani??
    Na lehet, hogy most megbotránkoztattam pár embert, úgyhogy befejezem. Nem könnyű ám ilyen témában minden részletre kitérni, és mivel az ember nem látja rögtön a reakciókat, lehet, hogy félre értenek valamit, amit nem szerettem volna. Annak viszont örülök, hogy az én 4 gyerekemnek meg se fordult a fejében, hogy a saját nemével azonos társat válasszon magának. Egyébként nem ítélem el ezeket az embereket, csak sajnálom, hogy sokan a társadalom "gyengeségeinek" áldozatai lesznek.
    Puszi:
    Ildi

    VálaszTörlés

Sajnos sok megjegyzést hagyok észrevétlenül, ezért állítottam be most a jóváhagyás-módot. Remélem, így mindannyian jobban járunk!?