Amarillisz 2

A tavalyi bejegyzés után azt kellett címnek írnom - Amarillisz 2. Ami tulajdonképpen nem igaz. Ugyanis EZ az amarillisz, AZ az amarillisz. A tavalyi. Ahogy az okosok tanácsolják, elvirágzás után szépen locsolgattam, nyáron pedig kitettem a balkonra, árnyékba, és szemmel láthatólag hálásan fogadta, hogy idönként loccsantottam rá egy kis vizet. Összel, vártam, hogy na majd most elszáradnak a levelei, szépen visszahúzódik, ahogy az illik, de ez csak virult, akarom írni, zöldült a világba. Novemberben megelégeltem a nagy vigasságot, miért nem szárad el végre az én virágom? Kiderült, hogy idönként becsapott rá az esö és azt ö elégnek találta. Na, majd adok én neki, mielött a fagyok megcsípték volna, behoztam gyorsan a lakásba, kiéheztettem-szomjaztattam és végre, ahogy kellett neki, szépen ledobta a leveleit. Dörzsöltem a markom, hogy akkor most jön a 4-6 hetes pihenö, de Önagysága mást gondolt. A nagy szárazság ellenére, levéltelesége ellenére, elkezdett kitolni egy bimbót! Mit tehettem, megkegyelmeztem neki, visszakerült a fényes ablakba, vizet, tápot kapott és most tessék, itt virul, pompázik, uralkodik nekem, bebizonyítva, hogy a természetben nem létezik lehetetlen! Gyönyörködjetek benne Ti is!