2011. április 21., csütörtök

Belevágtam!


Na nem én, hanem egy nagyon kedves fodrász hölgy, akit Babsi barátnömtöl örököltem. Az elhatározás, ahogy az lenni szokott hirtelen jött, egyszercsak ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megszabaduljak a hosszú hajamtól. Van ilyen. Most rövid. Ès én nagyon élvezem. Ahogy gurultam lefele a hegyröl a hajvágás után, belekapott a langyos tavaszi szellö, szinte, mintha láncokat téptem volna le. Majd meglátjuk. Itt a tavasz, holnap nagypéntek, Húsvét, még minden megtörténhet...

7 megjegyzés:

  1. Nagyon jó!Így vagyok én is: lánykoromban hosszú, derékaljáig érő hajam volt,amit mindenki megcsodált,de nekem csak nyűg volt.Az első gyerekem születése után vágattam le, azóta ilyen félhosszú,mint a tied,sőt már rövidebb, de nagyon élvezem,hogy szabad a fejem.Pont úgy, ahoyg írtad: belekap a szél a hajamba és az olyan jó!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Mammka, még nagyon furcsa. 11 éve volt hosszú a hajam, ennyire rövid csak akkor volt, mikor Hancust vártam. Most csak valami változást várok...

    VálaszTörlés
  3. Nagyon helyes, és úgy látom még épp akkora, hogy ha akarod összefoghatod egy pici varkocsba. Ez megnyugtató tud lenni, nem érzi az ember akkorának a veszteséget. A hirtelen elhatározásokat én is ismerem, csak sajnos én utána mindig bánkódom.
    Csini lettél!

    VálaszTörlés
  4. Van amikor a változás jó, nagyon jó!
    ...mint, ahogy most is. Szerintem is nagyon jól áll így rövidebben :)

    VálaszTörlés
  5. Köszi Mici, igazad van, lehet copfozni. Igaz, én most az állandó felkötöm-feltüzöm-varkocsozok, konytozok-ba untam bele. De megnyugtató, hogy ha megizzadnék, tényleg össze lehet fogni. Köszi a biztatást!

    VálaszTörlés
  6. Csibe, Neked is nagyon köszönöm!

    VálaszTörlés
  7. Itt is mondom, hogy nagyon jo lett! :) csinci vagy vele.

    VálaszTörlés

Sajnos sok megjegyzést hagyok észrevétlenül, ezért állítottam be most a jóváhagyás-módot. Remélem, így mindannyian jobban járunk!?